Oldal 24 [24]
LÁZÁR MARIANNA
és rituális hangszerekkel feldíszített palotakertben magas rangú udvari hivatal¬
nokok és külföldi követek várakoztak meghatározott sorrendben, hogy aztán
dobzenés rítus keretében köszöntsék az új uralkodót." A ceremónia harmadik és
egyben utolsó lepcsöfoka a Daidzsöszai (NEAR). Az itt elvegzett rítusok? mind
az ősi sintó hagyomány részét képezték, amit már a ricurjó állam létrejötte előtt
is minden évben egyszer elvégzett az uralkod6 (Niinameszai#t S78). Tenmu csä¬
szár uralkodása alatt született meg az első törvény, amely a korábbi Niinameszai
aldozati ritusait megreformalta és beleolvasztotta a szokui cereméniäba, igy jôtt
létre a Szenszo Daidzsöszai (HIEN ER) elnevezés.!°
A császárt köszöntő ókori csóga ceremóniát a holdújév első napjának reggelén
rendezték meg 646-tól 732-ig, kínai mintát követő szigorú szertartásrenddel.
A beiktatáshoz hasonlóan itt is a trónterem előtti téren állították fel az égtájőr
zászlókat. A nem minden évben lebonyolított ünnepségen a trónörökös herceg
(ha volt), a magas rangú hivatalnokok, valamint a belföldről és külföldről érkező
(udvari rangot birtokló) követek nyilvánították ki újévi üdvözletüket az uralkodó
felé."
Ebben a 6-8. századi időszakban a Jamato udvar már jól ismerhette az Öt
Elem tanába és a Jin-Jang elméletbe gyökeresen beépült Négy Égtájőr-kultusz
alakjait. Különösen Tenmu és Dzsitó uralkodäsa idejen (673-697) volt jelentős
hatással a taoista filozófia az ekkor már buddhista elemeket és ősi sintó rítuso¬
kat egyaránt vegyítő udvari kultúrára. A kínai klasszikus művek (Pl. Változások
Könyve Ak, Szertartdsok Kényve iat, Vucsing Daji HAT KZE, Huaj nan ce HET 7,
Csou Szertartdsai Jali, Temetkezések kinyve #24 stb.) mellett a kinai terepren¬
dezési elméletek (sidzsin-szóó VUtHÍHIG) terjedése is hozzájárult a kultusz alakja¬
inak japán nemesi kultúrába való integrációjához." A szigorú szabályrendszerű
A buddhista szerzetesek és apácák, valamint az udvarnak dolgozó jin-jang mesterek (onmjódzsik)
nem vehettek részt a ceremónián.
Különféle megtisztító rituálék, egy jelképes ház felállítása, áldozatbemutatás (rizs és szaké), a
császárnak Amateraszu transzcendens lényével való egyesülése stb.
1 Ojamada Josio (ed.): Zkkoku heikinjaku to Csüszei sakai, Toki6, Ivata Soin, 2008.
Nem csak kínai követekről beszélhetünk ebben a 6-8. századi időszakban. A Jamato udvar több
északi és déli régióba is küldött , területi igényét tolmácsoló" küldöttséget a 7. század elejétől,
ezen kívül a koreai Pekcsére és Sillára is hajlamos volt úgy tekinteni, mint vazallus államaira
(akikkel aktív kapcsolatot ápol). 677-től leginkább a déli szigetcsoportok és Ecsigo tartomány
felé rendeltek el felderítő küldöttségeket, amelyekkel ajándékokat hozó követek tértek vissza az
elkövetkező években. (pl. 698, 699.) A z új vazallus területek vezetőinek udvari rangot ajánlott fel
a japán uralkodó, ajándékaikat Iszében őrizték meg. Így esély volt rá, hogy az ezekből a régiókból
érkező követek (Hajato, Emisi) is részt vehettek az újévi ünnepségeken.
Herman Ooms: Imperial Politics and symbolics in ancient Japan, Honolulu, University of Hawaii
Press, 2009, 171.
2 Uo., 72., 78-79.
+ 29°