Doma Petra tanulmánya a Meidzsi-kori japán színháztörténet egyik fontos
fejezetét tárgyalja: a nyugati hatásokat magába olvasztó sinpa, illetve szeigeki
nevű műfajok kialakulását mutatja be Kavakami Otodzsiró és az általa vezetett
színház tevékenységén keresztül.
A kötetben három, napjainkban jelentős eredményeket felmutató diszciplína,
a fordítástudomány témaköréhez kapcsolódó tanulmány is található.
Samu Veronika a japán nyelvben fontos szerepet játszó hangutánzó és hangu¬
latfestő szavak (onomatopoeiák) magyar nyelvre történő fordításának lehetősé¬
geit vizsgálja a japán és magyar onomatopoeiák rendszerének morfoszemantikai
összehasonlító elemzésén keresztül.
Somodi Júlia dolgozatában a japán megszólítások magyar nyelvre történő
átültetési stratégiáit vizsgálja a japán filmek magyar szinkronizálásában és
feliratozásában alkalmazott gyakorlaton keresztül. Bemutatja a vokatívuszi
megszólítások fordításának elemzésére adaptált House-féle fordítás-értékelési
módszert, továbbá ismerteti a szinkron és a rajongói fordításokban megvalósuló
ekvivalencia-viszonyokat.
Mayer Ingrid tanulmánya is a fordítástudományhoz kapcsolódik, de témáját
a klasszikus japán költészetből meríti. A szerző a mindössze 31 szótagból álló
tanka („rövid vers") költői eszközei közül a homonimakat (kakekotoba) vizsgalja
a 13. század elején megjelent Hjakunin issu (, Száz költő egy verse") című anto¬
lógia huszonegy angol és öt német nyelvű fordítása alapján. Részletesen elemzi a
kakekotobák többértelműségében rejlő költői lehetőségeket, és bemutatja azokat a
különféle stratégiákat, amelyeket a fordítók a kakekotobák idegen nyelvre történő,
sokszor rendkívüli kihívást jelentő átültetése során alkalmaznak.
Sági Attila tanlmányában egy japán dialektológiai témát dolgoz fel. A szerző
célja bemutatni a nagy tradícióval rendelkező Kanszai régió nyelvjárásainak osz¬
tályzási lehetőségeit, és röviden ismerteti a különböző nyelvjárások legfontosabb
sajátosságait is. Mivel ez a vidék Japánnak nagyon fontos régiója, így a terület
nyelvjárásainak bizonyos megismerése a japánul tanulók számára is fontos lehet.
Különleges érdeklődésre tarthat számot Lázár Marianna dolgozata, aki ku¬
tatásai tárgyául olyan témát választott, amellyel eddig még Japánban is kevesen
foglalkoztak. A szerző kínai, koreai és japán forrásszövegek feldolgozásával és
tárgyi emlékek segítségével behatóan elemzi az ókori kínai hagyományokban
gyökerező Négy Égtájőr isten kultuszát. Jelen tanulmány a szerző Japánban meg¬
védett doktori disszertációjának egyik fejezete, amelyben e kultusz sajátos japán
integrációját vizsgálja, az égtájőr alakokkal díszített ceremoniális zászlók japán
császári udvari hagyományának tükrében.
Soós Sándor a japán vallástörténet elismert kutatója. Itt közölt dolgozata a
buddhizmus egyik meghatározó irányzatának, a nyugati kultúrára is nagy hatást