OCR
Összegzés A kötet végén megismétlem kutatásomnak azokat az aspektusait, amelyek más, az egész európai kultúrára hatást gyakorló fordításoknak az együttes viszgálatakor is hasznosak lehetnek a jövőben, és az egyes történetek recepcióját országonként vagy nyelvterületenként befolyásolhatták. A Historia de duobus amantibus latin szövegéből készült fordításokat többféle szempontból osztályozhatjuk: forrás megállapíthatósága, paratextusok kezelése a fordító részéről, formaválasztás, fordítói önreflexió. Az e szempontok szerint feltett kérdéseinkre adott válaszokat pedig skálákként képzelhetjük el. Alább táblázatok segítségével adok áttekintést ezekről a szempontokról, de csak rövid szöveges elemzést adok róluk, elsősorban a képzeletbeli skálák szélsőségeire hívva fel a figyelmet. Az osztályozás egyik szempontja az, hogy hány latin szöveghely mutatható ki egy adott fordításban, s ennek segítségével megállapítható-e a fordítás forrása. Ezen a skálán a két extrém értéket a francia Belleforest és a magyar Pataki Névtelen fordítása képviseli. Belleforest francia szövegében egyetlen különleges latin olvasat sem tükröződik, így csak azt lehet megállapítani, hogy a fordító Piccolomini szövegét használta inspirációként saját munkájához. A skála másik végén helyet foglaló magyar fordításban huszonhárom szöveghely mutatható ki. Ennek a számnak nem kifejezetten az az oka, hogy az én anyanyelvem a magyar, és ezért a latin és a magyar szöveg összehasonlítása számomra a legkönnyebb, hanem inkább a latin és magyar, illetve a latin és az újlatin, germán és szláv, de egységesen indoeurópai nyelvek egymáshoz viszonyított relatív távolsága. Például az a hasonlóság, ahogyan a latin és más indoeurópai nyelvek mondatrövidítő szerkezeteket használnak, a fordítás során megkönnyítik az egyes latin olvasatok közötti különbségek elhalványítását. Befolyásoló tényező lehet talán a formaválasztás is, az, hogy a fordító versben vagy prózában tolmácsolja a szerelmi történetet; bár ez sem bizonyul döntőnek a forrás megállapítása szempont169