Seite 170 [170]
OCR
Bolha: még egyszer a fordítók szemérmességéről [Lucretia:] , Ha a természeten úgy erőt nem veszel, Hogy Prokné módjára fecskévé nem leszel; S palotámba szárnyon, vistát nem teszel: Tudd meg, Hogy én velem vacsorát nem eszel!" [Eurialus:] , Bárcsak, (amint írod) Fecskévé lehetnék, Hogy hozzád, Édesem! szárnyon repülhetnék! Vagy pedig; Óh! Mert, ha személlyet vehetnék: Bolha képibe is mennék; csak mehetnék!" Végignézve az összes fent felsorolt fordítás megoldásait, látható, hogy az egyes fordítók érzékenysége nem volt köthető tájegységhez, nyelvhez vagy foglalkozáshoz. A világi állású olasz Braccesi volt az egyetlen, aki teljesen kihagyta a fecske-bolha utalást, a lengyel kisnemes Golian a fecskét meghagyta, de a bolhát eltörölte, a francia Belleforest hasonlóképpen járt el. Az olasz Verniglione és az 1553-as névtelen angol kiadás fordítója más, nagyobb műveltséget feltételező (, aláhulló arany eső") vagy éppen sokkal enyhébb (,egy kisebb dolog") kifejezésekkel helyettesítette a vérszívót, míg a többiek lényegében érintetlenül örökítették át Piccolomini erotikus utalását saját szövegeikbe. A Historia de duobus amantibus szövegében szinte ez a szexuális allúzió az egyetlen, amelyet következetesen végig lehet vizsgálni minden fordításban. Van ugyanis néhány olyan idézet, amelyek hiánya vagy megléte más okokkal is magyarázható. Ilyen például a széttépett levél darabjait megköpködő Lucretia tette, amely csak nagyon kevés fordításba kerül be, mint azt fentebb az 1708-as anonim angol fordítás kapcsán említettem. További példa Hamnon és Ihamar vérfertőző kapcsolatának ószövetségi története," amelyet könnyen annak a számlájára lehet írni, hogy némely fordító nem akarta újabb nevekkel terhelni olvasóit, esetleg már a fordítás forrásában is hiányosan vagy romlott alakban szerepelt az utalás, s így nem is kerülhetett be a nemzeti nyelvű szöveg(ek)be, tehát nem feltétlenül a fordító erkölcsi érzékenységének terhére kellene írnunk a kihagyást. Mivel a legtöbb fordítás esetében csak szövegcsoportokra tudjuk szűkíteni a forrást, de pontos kéziratos vagy nyomtatott forrást nem tudunk azonosítani, nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni, hogy egy kihagyás a forrás állapotát vagy a fordító szándékát tükrözi-e. A fecske és a bolha esete tehát az egyetlen olyan fordítói döntést igénylő hely, amely statisztikailag releváns adatsort biztosít számunkra a Hiszoria különböző fordításai alapján, ebből az egy esetből azonban nem vonhatunk le messzemenő kulturális következtetéseket. 42 CSENKESZFAI Poórs 1791, 55. 43. CSENKESZFAI Poórs 1791, 57. 44 MATE 2019, 84-85. 168
