Oldal 151 [151]
OCR
Csenkeszfai Poóts András magyar fordítása Hálószobájába, titkon bévezette, S előtte kedvesét, úgy levetkeztette, Valamint az Annya szárazra kitette. Bár csak nékem vólna annyi szabadságom! Hadd látnád, Ákhátes! az én bóldogságom! Be gyönyörű! Be szép az én gyönygyvirágom! Akivel, kedvemre éltem ma Vilagom!*” A szöveghagyomány szempontjából az a fontos a fenti idézetben, hogy a királyt Tandalusnak hívják, amely névalak szintén a Baccarus-csoport egy részében jellemző c-t szövegromlás eredménye. Az 1597 évi frankfurti kiadástól kezdődően pedig az emendátor jobbító szándékát látjuk megnyilvánulni, aki az értelmetlen Tandalus alakot a jelentéses Tantalus névalakra változtatja, de a rossz helyen kicserélt egyetlen betüvel még messzebb kerül az eredeti széalaktél: Candauli-Candali-candali-tanda11-Tandali-Tantali. Poóts fordításában a király neve az Opera omnia kiadásokkal záródó csoportot látszik követni, míg az ország neve az ipszilonos átírással a frankfurti kiadáshoz hasonlít. Candaulis regis Lidiae formosa uxorfuit H 158 Candele regis Lidie formosa uxor fuit H 160 Tandali regis Lidie formosa uxor fuit H 151, H 154, H 156, H 157, H 158, H 239, Lyon 1505, Lyon 1518, Bázel 1551, Bázel 1571 Tantali regis Lydie formosa uxor fuit Frankfurt 1597, Frankfurt 1600, Amszterdam 1651 Amikor a második találkozás után Lucretia férje látszólag minden utat elzárt a két szerelmes elől, Eurialus az asszony sógorához, Pandalushoz fordul segítségért. Felvázolja azt a veszélyes eshetőséget is, hogy ha nem intézik a szerelmi viszonyt privát módon, meggondolatlanul a szeretője után szökve Lucretia nyilvános üggyé teheti azt: , Menelao uxorem custodies, cui non tam obest una nox mihi concessa nesciis omnibus, guam si sciente populo illam perdiderit me seguentem.?" Az itt felidézett antik példa a Juvenalis VI. szatírájából ismert Hippia, aki patríciusasszony létére az alsóbbrendűnek tartott gladiátorok közé tartozó szeretője után szökött Afrikába: 34 CsENKESZFAI Poots 1791, 102. 350 MATE 2018a, 289. ,Megérz6d Menelausnak a feleségét, akit nem ér akkora kár, ha egy éjszakára nekem engedi át úgy, hogy senki nem tud róla, mint ha a nép értesül róla és elvesztíti, mert az asszony utánam jön." 149
