Page 143 [143]
Francesco Barlattani kéziratos olasz fordítása 1666-ból
a >
2 » a a 8
2 D à D 8
à c £ 3 g 8 2 5 S
= 8 a 3 2 2 Ss s £ 9 2
b Eee 2 À À 5
a to wo 5 El ? 2 a a & ‘© S
R3 @ @ @ @ @ @ 6 2
R4 @ @ @ @ @ @ 6 2.
BMCIV44 @ @ @ @ @ @ 6 2.
Bazel @ @ @ @ @ 5 3
1545
Bazel @ @ @ 3 5
1554
A táblázatból az olvasható ki, hogy Barlattani virtuális forrásához a Historia¬
szöveghagyomány ma ismert, a domus-csoportba tartozó tagjai közül azok állnak a
legközelebb, amelyek legfeljebb 4 olvasatnyi eltérést tartalmaznak tőle: mss FiC, R,
Mf, RCo, RCa, Ir1, Gs, H 234, H 237. A csupán 3 eltérést tartalmazó Bázel 1554
kiadás valójában már túl jó szöveg Barlattani feltételezett forrásához képest, hiszen az
a Johannes Oporinus nevéhez köthető kiadás, mint azt az előző kötetemben a magyar
fordítás kapcsán kifejtettem, ?" nagyon tudatos szerkesztői tevékenység révén kialakí¬
tott szövegváltozat, s a mi szempontunkból félrevezetően vegyíti a déli domus- és az
északi Baccarus-csoport olvasatait.
À mss FiC, Ir1, RCo és RCa kéziratokat ma olaszországi városokban, Firenzében,
Triesztben és Rómában őrzik, és szövegtulajdonságaik alapján is itáliai másolók
munkáinak tűnnek. A magyarországi őrzési helyű, Egerben található ms R kézirat
sajnos csonka, Eurialus és Pandalus beszélgetésének a felénél megszakad, 7 ez a vizs¬
gálat azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez is itáliai kötődésű másolat lehet. A ms
Mf kódexet 1467-re datálja a kutatás, az egri ms R post guemje 1473, a többi, olaszor¬
szági kódexről azonban csak azt lehet tudni, hogy a 15. század folyamán készültek. A
ma Giessenben talalhaté ms Gs a Kristeller-katalogus*”* szerint északi vagy german
kezek munkája, szövegtulajdonságait tekintve azonban mégis itáliai kötődésűnek lat¬
szik. A H 234 és a H 237 kiadások Rómában, valószínűleg Stephan Plannck nyom¬
dájában készültek 1485-ben és 1492-ben.
326 MAÂTÉ 2018a, 141-163.
#7 „Cura ut simul convenire possimus, quo facto mox humiliabitur amor tolerabiliorque reddetur.” Idézet helye:
MATE 2018a, 288.
328 MATE 2018a, 356.
141