Oldal 100 [100]
OCR
Az angol fordítások áttekintése szerintem arra enged következtetni, hogy a fordító a latin accusativus eset ragját változtatás nélkül ültette át saját szövegébe, és egyértelműen nem a francia szövegekben látható nominativusi alakot követte. Az 1515-ös töredék rövid terjedelme miatt nincs mód megvizsgálni, hogy más, a latinban accusativusban álló nevek is tárgyraggal kerültek-e át az angol szövegbe, s ez esetlegesen mutathat-e arra, hogy a forrásnyelve ennek az angol szövegnek nem a latin, hanem épp a (közép)holland lett volna, ahogy azt egyes holland kutatók feltételezték. A fentiek alapján kijelenthető, hogy az 1515-ben Jan van Doesborch nyomdájában készült angol fordítás jelenleg ismert töredékes állapotában is Franciaországhoz köthető latin kéziratos és francia nyelvű nyomtatott Hisforia-szövegtanúkkal mutat kapcsolatot. Mind a kéziratos latin hagyomány francia területeken összeírt szövegtanúi (különösen: Párizs BNF Lat. 6716, Los Angeles JPG Museum ms 68, Bern Bürgerbibliothek ms 531, valamint Brüsszel BRAler mss 2434-2452 és 10856-10857?5), mind a francia nyomdatermékek feltárásával pontosítani lehetne az itt felvetett lehetőségeket. Charles Aleyn angol fordítása (1699) Charles Aleyn (vagy Allen) cambridge-i tanulmányok után iskolamesterként dolgozott, akinek összesen három munkája ismert. Bár a 16. század végén híres és megbecsült költőként tartották számon, mára az angol irodalom elfeledett alakjai közé tartozik. Két verses história után adta ki The Historie of Eurialus and Lucretia cimt művét 1639-ben Londonban a kor vezető nyomdászai között számontartott Ihomas Cotes &s William Cooke mühelyeben.?" Aleyn fordításának forrása a Baccarus-csoport tagjai között keresendő. Összesen nyolc sajátos olvasat mutat arra, hogy a fordítás az Alpokon túli kiadások valamelyikén alapult, és három olyan szöveghely van, amely a forrás pontosabb meghatározását némileg nehezíti. Először a nyolc egyértelmű olvasatot mutatom be, majd azzal a három szöveghellyel foglalkozom, amelyek egy esetleges kéziratos forrás lehetőségét tárják az olvasó elé. Az angol szöveg forrásának meghatározásához egyértelmű útmutatást ad a Lucretiát hiába ostromló magyar vitéz neve, amely Aleyn szövegében Baccarus: 212 FRANSSEN 2019, 12, 27. j. 25 Utóbbi két kódexről a Kristeller-katalógus nem mondja meg, hogy a másoló kezek alapján hol lehetett a keletkezési helyük. 4 Gerrard Winstanley, The lives of the most famous English poets (1687) idézi: Larxum 2011. Letöltés: 2019. — május 4. 215 Lásd a William Cooke” és ,, Thomas Cotes” (valamint ,, Andrew Crooke”) cimszavakat: PLomER 1907. 98
