Oldal 97 [97]
OCR
Az angol fordítások áttekintése Szempontunkbdl az a fontos, hogy az 1496-97 köré datált lyoni és az 1508-ra tehető párizsi kiadásokban Menelaus kollégájának a neve Bretus. Ezek a szövegállapotok tehát szintén tükrözik az eredeti Bertus alakban valamikor bekövetkező b-r-e betűcserét, illetve a b-r-[maganhangz6] betticserét, mint azt a két fentebb idézett kéziratos szôvegtanüban (mss Gi és Ps3) is lâttuk. Az 1537-es lyoni kiadásban pedig az emendátor az értelmetlen Bretus alakból e-u cserével az értelmes Brutus alakot iktatja a szövegbe. A fenti példák tehát azt mutatják, hogy a francia nyelvterületen a Bertus— Britus-Bretus-Brutus olvasatsor alakult ki. Nem zárható ki, hogy az 1515-ös angol töredék fordítója hasonló latin vagy akár francia szövegtanúból indult ki, esetleg saját maga is el tudta végezni a Bretus — Brutus emendációt. Nem hiszem azonban, hogy ha a b-r-e vagy b-r-i betűsortól különböző alakot látott volna, akkor abból képes lett volna a Brutus alakot kihozni, vagyis nem valószínű, hogy az eredeti szerzői szándékot tükröző Bertus alakból jutott volna egyetlen lépésben a Brutus emendációig. Ha a későbbiekben módom nyílik Anthitus francia fordításának minden kiadását megvizsgálni, illetve, ha a latin kéziratos hagyomány teljes feltárására sor kerül majd, megpróbálom itt megfogalmazott feltételezésemet újabb szövegtanúkkal alátámasztani. Az 1515-ös angol töredék második fontos elemére Piet Franssen már idézett tanulmánya mutatott rá. A holland kutató szerint a Lyonban Jean de Vingle által előbb 1494-97 körül, majd 1515-ben is azonos illusztrációkkal kiadott francia Historiafordítások azért is fontosak, mert Jan van Doesborch azokból meríthetett ötletet saját illusztrációihoz. Az egyik ilyen illusztráció Zsigmond császár és kísérete bevonulását ábrázolja Sienába, és azt, hogy Eurialus és Lucretia első látásra egymásba szeretnek. A másik jelenet egy asszonyt ábrázol, aki udvarlójának egy gyöngysoron függő keresztet ad. Franssen cikkében részletezi, hogy mely illusztrációkat használta fel újra — esetleg kis módosításokkal — Jan van Doesborch mäs publikäciöiban.?? A mi szempontunkböl tehät az a fontos, hogy a francia Anthitus la Favre illusztrält Historia-szöveg£t közvetitö kiadäsok az illuszträciök miatt is felmerülnek, mint a Jan van Doesborch nyomdájához köthető 1515-ös angol kiadással rokonítható szövegek. Azt, hogy az 1515-ös angol töredék fordítója a francia területeken megjelent Historia-kiadvanyokbol (is) merithetett ihletet, egy harmadik elem is megerősítheti szövegéből. A töredék tanúsága szerint az erősen megkurtított (pl. Pacorus-epizód kihagyása), csak a cselekmény fő szálára koncentráló fordításban összefoglaló címsorok (headings) segíthették a tájékozódást. Mai állapotában csak egyetlen ilyen címsor található meg az angol töredékben: 201 FRANSSEN 2019, 7, fig. 5. 22 FRANSSEN 2019, 12-13. 203. FRANSSEN 2019, 20. , Hogyan jött haza Menelaus, és milyen okosan segítette ki Lucretia Eurialust a házból." 95
