Francia fordítások: Louvencourt és két kevéssé ismert francia fordítás
Az előző szöveghely kapcsán felmerült szövegtanúk közül ebben a csoportban vasta¬
gon szedve emelem ki az átfedőket. A szóba jöhető kéziratok mindegyike a latin ha¬
gyomány Y-ágába tartozik, a nyomtatványok pedig azon belül kifejezetten a Baccarus¬
szövegcsoportba is besorolhatók.
A harmadik azonosítható szöveghely Louvencourt fordításában a Pacorus¬
epizódból való. A magyar lovagot a narrátor azokhoz a nagy kínokat átélő emberek¬
hez hasonlítja, akik az olyan nagy szenvedés közepette is boldognak tartják magukat,
mintha Phalarisnak, Agrigentum türannoszának híres kínzóeszközébe, a bronzból
készült, felhevített bikába lennének bezárva.
122r Ie suis bien d’aduis qu’elle n’ait point de pouvoir sur les sages, comme
sont les Philosophes, qui quelques pauvres ou malades qu’ils soient voire
mesmes dans le taureau de Phalaris dans le mortier de Nicocreon!*! ou
dans le tonneau Cinyque,!* ont opinion d’estre heureux.'®
Piccolomini: Hoc ego his sapientibus concedo, qui sola virtute gaudent.
Qui et pauperes et aegroti et in tauro Phalaridis clausi vitam se credunt
possidere beatam.!‘*
A teljes latin szöveghagyományban nagyon kevés olyan szövegtanú van, amely ezen a
helyen bikát tartalmaz, s ezek közül különösen kevés tartozik a Baccarus-csoport tag¬
jai közé. A Baccarus-csoportban ugyanis ezen a helyen rendszeresen Phalaris lováról
(eguo) van szó.
1. in tauro Phalaris ms Vb. H 234, H 237 [thauro], C 72
2. in tauro Phalaridis Bazel 1545, Bazel 1554
Az előző két olvasat alapján felmerült szövegtanúk közül csak egyetlen olyan van,
amely ebbe a kategóriába is beleesik: az 1554-ben Bázelben Johannes Oporinus által
kiadott levélválogatásban található Hiszoria-variáns, amely egyébként a magyar his¬
tóriás ének, az Eurialus és Lukrécia alapjául szolgáló latin szöveg is. Érdekes viszont,
14 A ciprusi Nicocreon Salamis királya egy elszenvedett sértés miatt egy mozsárban zúzatta össze Anaxarchus
görög filozófust. A filozófus Nagy Sándor egyik kísérője volt a perzsiai hadjárata során. Diogenes Laertius
filozófuséletrajzai IX, 59, és Cicero, Tusculane Disputationes II, 22.
A cinikus filozófus Diogenes és hordója, akinek a története szintén a Nagy Sándor-mondakötbe tartozik.
„En meg vagyok győződve róla, hogy csak azok az igazán bölcsek, mint amilyenek a filozófusok, akik, habár
szegények vagy betegek, de magukat a Phalaris bikájában, a Nicocreon halálában, vagy a Diogenes hordójában is
boldognak mondják."
164 Mär£ 2018a, 281-282. , Én csak azokat tartom bölcseknek, akik egyedül az erénynek örülnek. Akik bár szegé¬
nyek és betegek, és a Phalaris bikájába zárva is boldognak tartják az életüket."