a szövegben, amelynek motiváltságát ki tudom mutatni, az a magyar lovag (Seigneur
de Hongrie) átkeresztelése Pacorusról Erostrate-ra. Ahogyan a görög Herostratus,
aki az epheszoszi templom lerombolásával akart bevonulni a történelembe, a magyar
vitéz Eros-t, azaz a pár szerelmét veszélyeztette azzal, hogy elültette a nő férjében a
Lucretia hűtlenségével kapcsolatos gyanút.
A szereplők neveinek megváltoztatása, valamint a címválasztás és a paratextusok
is azt a benyomást keltik a Louvencourt szövegét a Historia szöveghagyománya fe¬
lől vizsgáló elemzőben, hogy a francia fordító tudatosan távolította el a szöveget az
eredeti szerzőtől, és saját képére akarta formálni azt. A kiadvány elején egy bizonyos
, Normand" (normandiai ember) köszönti egy szonettel Louvencourt teljesítményét,"
majd a fordító előszava következik a közönségéhez , Aux amants de la France", ponto¬
sabban a férfi olvasókhoz , Messieurs" megszólítással." Ebben az ajánlás jellegű elő¬
szóban Louvencourt kifejezi abbéli reményét, hogy a szerelem világában tett utazása¬
ik során olvasói úgy követik majd e művet, mint a növekvő Holdat, jó szelet kapnak
e kötet által, és hajójukat biztos kikötőbe vezérli a mű elolvasása." A mű tehát címe
és fordítói előszava szerint bizonyítani kívánja, miért a férjes asszonyok a legjobb
szeretők, a sienai szerelmesek története példázattá válik. A szétírt, és a fordító ígérete
ellenére folytatást sem kapott mű" teljesen eltávolodik Piccolomini stílusától, s a la¬
tin novella szerzőjének a nevét sem említi meg Louvencourt saját francia szövegében.
A francia fordító számos változtatása mellett legfeljebb három olyan szöveghelyet
tudtam megállapítani, amelyek némi információval szolgálnak a Louvencourt által
használt latin forrásról. Az első ilyen hely abban a jelenetben található, amikor Sosias
hosszas halasztgatás után felkeresi Eurialust, és elhinti neki, hogy egy helyi hölgy
szerelmes belé: 54v ,O que vous esté bien aimé, gentil Seigneur! si vouz le scaviez!
... Mais il le couppa court, et passant outre ne luy repliqua rien dauantage.” Ha
mepróbáljuk latinra visszafordítani a francia szövegben állókat, megtartva a monda¬
tok tagolását is, akkor nagyjából ezt kapjuk: , O guam hic dilectus es! Si scires! ... Nec
illi, guid hoc esset, guerenti ultra respondit.""? A helynek eddig feljegyzett huszon¬
nyolc latin variánsa közül csak azokat lehet kizárni, amelyekben egyszerre szerepel a
his feminis szintagma és hiányzik belőle az ultra kifejezés. Még ezzel a szűkítéssel is
tizenhat lehetséges variáns és közel negyven szövegtanú marad: