A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
Pacorus 75v
non tandali regis lidia formosa uxor formosior fuit guam ista est 75v
Diomedes 81v
Argus 71v
Plinius 75r
Dávid hiánya 78r
papille prenitide 81v
Pharaonem siculum 67v
roseis aquis 81r
hiányzik Eurialus ruhdinak leirasa 65r
Parum est ait Achates 75v
amorem, qui tegi non vult, vincam 66r
A Ps8 kéziratban olvasható tandali alakváltozat ismét azt mutatja, hogy a minuscula
c-t cseréje gyakran megtörtént a kéziratos hagyományban, az egyébként a szövegha¬
gyomány X-ágába tartozó szövegtanúkban is. A német területeken elég hamar do¬
mináns helyzetbe is került az olvasat, amikor az 1450-es évek végén a Niklas von
Wyle szerkesztette iszoria-kiadás(ok)ban kanonikussá vált, és alapjául szolgált több
fordításnak (német, dán, lengyel), illetve némi módosulással az ún. Baccarus-csoport
kései, 17. századi kiadásaiban is megmaradt.
A párizsi BNF NAL 153, azaz Ps8 kézirat feltárásával tehát nem csak a francia¬
országi Historia-változatok listáját bővítettük, de az Octovien Sant-Gelais nevéhez
köthető korai francia nyelvű fordítás lehetséges forrásának korabeli textológiai köze¬
géhez is közelebb jutottunk.
Az Y-ágba tartozó három párizsi kézirat:
mss Ps4 és Ps/, valamint a ms Ps9
Két másik Párizsban őrzött, újonnan feltárt Hiszoria-kézirat, mss Ps4 és Ps7 az
Y-ágba tartozó itáliai másolási helyű, illetve a római impresszummal megjelent
ösnyomtatvänyokkal rokonithatöak. A ms Ps7 besoroläsähoz hat jellegzetes szö¬
veghely áll rendelkezésemre, a bemutatást ezzel a kézirattal kezdem. Majd egy ösz¬
szekötő ponton keresztül (offendat-dimisit — domus/dominus — britanos dacosgue)
vezetem át az elemzést ms Ps4 rokonságának feltárására. A ms PSs9 kézirat ugyan
szintén az Y-ág tagja, de inkább a német területeken dominánssá vált Baccarus¬
csoportra jellemző olvasatokat hordoz, jóllehet a csoportalakító hiba nem jelenik