Page 53 [53]
OCR
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei tizenhárom nyomtatvány merül fel. E szövegtanúk többsége azonban csupán egy olvasatban osztozik a párizsi kézirattal: mss Ox, N, Ms, Ps4, Ps5, Ps10, Ps1, Pi, Ps3, Gi, Tr3, Lp (2 olvasat); H 225, H 233, H 240, H 216 - C 61, C 70, Velence 1504, Velence 1504, Velence 1515. A C 72 kiadás három, a H 228 kiadás pedig öt olvasatban egyezik meg vele. Mind a hét szöveghelyen csak a C 69 és C 72 kiadások osztoznak ms Ps8 kézirattal. Amint a fentiekből látható, a nyomtatványok, amelyekkel a ms Ps8 a legtöbb közös olvasatban osztozik, földrajzi eredetüket tekintve Párizs — Aalst — Strasbourg - Leuven környékéről származnak, vagyis a holland-németalföldi és a francia nyomdászat szoros kapcsolata világlik ki belőlük. A salutatio olvasat kapcsán felmerült Velence környéki nyomtatványok rokonsága ezzel a párizsi kézirattal pedig arra utal, hogy létezhettek eddig még feltáratlan kéziratok, amelyek a németalföldi és francia területek nyomtatványait és a velencei kiadásokat összeköthették. Előző kötetemben az egyik francia nyelvű Hiszoria-fordítás, Jean Maugin/Millet munkája kapcsán már felmerült hasonló földrajzi keveredés lehetősége." Az ő szövege ugyanis egy olyan latin változaton alapult, amely a jelenleg ismert szövegtanúk közül a Strasbougba helyezett H 228 és a bizonyosan római megjelenésű H 234/H 237 kiadások kompilációjaként írható le. Tehát létezhettek olyan szövegállapotok, amelyek számunkra ma földrajzi szempontból is jól elkülönithetö alcsoportokban jelennek meg a Historia szöveghagyomänyän belül. A ms Ps8 rokonsäga mindezt az X-äg nagy csoportjaira vonatkozóan mutatja meg, a Maugin/Millet-forditäs feltetelezett forrása pedig az Xés Y-ágak jellemző olvasataiból kialakuló horizontális variánsok létezésére utal. Végezetül még egy fontos új felfedezésre hívom fel a figyelmet: annak köszönhetően, hogy a ms Ps8 ennyire szoros rokonságot mutat a C 69 és C 71 nyomtatványokkal, ez a párizsi kézirat igen közel áll ahhoz a szövegtanúhoz is, amely egykor az Octovien Saint-Gelais nevű francia fordító munkájának mintájául szolgált. A 15. század végén élt Saint-Gelais fordításának lehetséges forrását a 2018-ban megjelent monográfiámban vizsgáltam," bemutatva tizenkét olyan olvasatot, amelyek alapján az ismert szövegtanúk közül a C 69 és a C 71 kiadások állnak hozzá legközelebb. A tizenkét szöveghelyre csak felsorolással emlékeztetem az olvasót: Pacorus — Candali regis Lidia — Diomedes — Argus — Plinius — Dávid hiánya — papille prenitide — Pharaonem siculum — roseis aguis — hiányzik Eurialus ruháinak leírása — Parum est ait Achates — amorem, qui tegi non vult, vincam. Ezek közül néhány olvasattal az imént találkoztunk a Ps8 elemzése során. Most e lista szerint haladva oldalszámokkal felsorolom, hogy melyik szöveghely hol található meg a párizsi kéziratban. Amint látni fogjuk, egyetlen olyan olvasat van Ps8-ban, Candaules király nevének alakváltozata (tandali), amely jelentősen eltér a Saint-Gelais fordítása alapján feltételezhető textológiai kívánalmaktól. 14 MATE 2018a, 190-197. 105 MAré 2018a, 178-190, a forrás tulajdonságaira különösen: 182-188. 51
