Page 53 [53]
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
tizenhárom nyomtatvány merül fel. E szövegtanúk többsége azonban csupán egy ol¬
vasatban osztozik a párizsi kézirattal: mss Ox, N, Ms, Ps4, Ps5, Ps10, Ps1, Pi, Ps3,
Gi, Tr3, Lp (2 olvasat); H 225, H 233, H 240, H 216 - C 61, C 70, Velence 1504, Ve¬
lence 1504, Velence 1515. A C 72 kiadás három, a H 228 kiadás pedig öt olvasatban
egyezik meg vele. Mind a hét szöveghelyen csak a C 69 és C 72 kiadások osztoznak
ms Ps8 kézirattal.
Amint a fentiekből látható, a nyomtatványok, amelyekkel a ms Ps8 a legtöbb kö¬
zös olvasatban osztozik, földrajzi eredetüket tekintve Párizs — Aalst — Strasbourg
- Leuven környékéről származnak, vagyis a holland-németalföldi és a francia nyom¬
dászat szoros kapcsolata világlik ki belőlük. A salutatio olvasat kapcsán felmerült
Velence környéki nyomtatványok rokonsága ezzel a párizsi kézirattal pedig arra utal,
hogy létezhettek eddig még feltáratlan kéziratok, amelyek a németalföldi és francia
területek nyomtatványait és a velencei kiadásokat összeköthették. Előző kötetemben
az egyik francia nyelvű Hiszoria-fordítás, Jean Maugin/Millet munkája kapcsán már
felmerült hasonló földrajzi keveredés lehetősége." Az ő szövege ugyanis egy olyan
latin változaton alapult, amely a jelenleg ismert szövegtanúk közül a Strasbougba
helyezett H 228 és a bizonyosan római megjelenésű H 234/H 237 kiadások kom¬
pilációjaként írható le. Tehát létezhettek olyan szövegállapotok, amelyek számunkra
ma földrajzi szempontból is jól elkülönithetö alcsoportokban jelennek meg a Historia
szöveghagyomänyän belül. A ms Ps8 rokonsäga mindezt az X-äg nagy csoportjaira
vonatkozóan mutatja meg, a Maugin/Millet-forditäs feltetelezett forrása pedig az X¬
és Y-ágak jellemző olvasataiból kialakuló horizontális variánsok létezésére utal.
Végezetül még egy fontos új felfedezésre hívom fel a figyelmet: annak köszönhető¬
en, hogy a ms Ps8 ennyire szoros rokonságot mutat a C 69 és C 71 nyomtatványokkal,
ez a párizsi kézirat igen közel áll ahhoz a szövegtanúhoz is, amely egykor az Octovien
Saint-Gelais nevű francia fordító munkájának mintájául szolgált. A 15. század végén
élt Saint-Gelais fordításának lehetséges forrását a 2018-ban megjelent monográfi¬
ámban vizsgáltam," bemutatva tizenkét olyan olvasatot, amelyek alapján az ismert
szövegtanúk közül a C 69 és a C 71 kiadások állnak hozzá legközelebb. A tizen¬
két szöveghelyre csak felsorolással emlékeztetem az olvasót: Pacorus — Candali regis
Lidia — Diomedes — Argus — Plinius — Dávid hiánya — papille prenitide — Pharaonem
siculum — roseis aguis — hiányzik Eurialus ruháinak leírása — Parum est ait Achates
— amorem, qui tegi non vult, vincam. Ezek közül néhány olvasattal az imént találkoz¬
tunk a Ps8 elemzése során. Most e lista szerint haladva oldalszámokkal felsorolom,
hogy melyik szöveghely hol található meg a párizsi kéziratban. Amint látni fogjuk,
egyetlen olyan olvasat van Ps8-ban, Candaules király nevének alakváltozata (tanda¬
li), amely jelentősen eltér a Saint-Gelais fordítása alapján feltételezhető textológiai
kívánalmaktól.
14 MATE 2018a, 190-197.
105 MAré 2018a, 178-190, a forrás tulajdonságaira különösen: 182-188.
51