Oldal 14 [14]
OCR
A Historia de duobus amantibus szöveghagyományának X-ága: fő szövegcsoportok Morrall H 160 (EL, p. 147, 21): infortunium bonis excludi custodiis Y 4 C 62, H 215, H 231, H 222, C 59, C 68, C 70,C 72 Maté mss Ox, Pi [custodibus], Lp, Gs, Gi. Az X-ág tagjainak nagyobb részében egy, talán az infortunium szóból kiinduló lapsus miatt a j6 6rôk (bonis custodiis) helyett a j6 szerencse (bonis fortunis) révén lehet elkerülni a bajt — s így a mondat értelme módosul, de nem sérül: Morrall infortunium bonis excludi fortunis C 71, H 236, H 235, H 217, H 221, H 214, H 213, H 220, H 219, P 157, H 226, H 232, H 230, C 61=H 216, C 69, H 228, H 218, R Suppl 1, H 233, H 240, Velence 1504+ ms Bm Maté mss Ps5, Ps6, Ps8. Velence 1514, Velence 1515. A következő világos hiba a latin szövegek egy csoportjában a történetnek abban a részében található meg, amikor Eurialus hazatérve első légyottjáról, barátjának, Achatesnek mesél tapasztalatairól. Elragadtatva ecseteli Lucretia testi adottságait, s magát Candaules királyhoz hasonlítja, aki a legenda szerint becsempészte testőrét (szó szerint, társát: socius-socio), Gygest a hálószobájába, hogy ott a másik férfi is megcsodálhassa a királyné meztelenségét: Morrall H 160 (EL, p. 137, 22): Non miror illum voluisse nudam coniugem socio demonstrare'' C71, H 232, H 230, C 69, H 228 + H 222 [+ H 220 (sotio), RSupl1 (sacio) nem világos besorolás] Mäte mss Pi, Gs, Gi [ms CV1 nem vilägos kapcsolödäs] A szövegtanúk egy részében azonban egy o/a betűcsere figyelhető meg, amelynek következtében a socio társának" jelentésű értelmes szóból egy értelmetlen sacio alak lett:!? Morrall Non miror illum voluisse nudam coniugem sacio demonstrare H 236, H 235, H 217, H 221, H 214, H 213, H 219, P 157, H 226, C 61=H 216, H 218, H 233, H 240, Velence 1504 + C 70 + ms Bm Maté mss Lp, Ps5, Ps6, Ps8. Velence 1514, Velence 1515 A következő hibás latin olvasat a szerelmi történet tin. Pacorus-epizddjaban olvasható, amikor Eurialusnak riválisa akad egy magyar lovag személyében. Ez a szövegvariáns már egyértelműen nyomdahibából ered, Ulrich Zell nyomdájában ugyanis a szedő felcserélte két, egymás alá eső sor sorrendjét: Seguitur Pacorus violam in manibus gestans deauratis foliis, in cuius collo epistolam amatoriam subtilibus inscriptam membranis asconderat. (...) Parumper ultra progressa violam alteri ex virginibus dedit nec diu plus obviam facti sunt duo studentes: gui virgunculam ut sibi florem traderet non magno negotio induxerunt: apertogue viole stipite: carmen pergratum esse matronis nostris. Sed plus guam caesaris amatorium , Nem csodálkozom rajta, hogy [Candaules] meg akarta meztelen felesége testét mutatni a társának." A H 220 nyomtatvány és a CV1 kézirat szerzői talán egyszerűen saját maguktól visszaállították a helyes socio olvasatot, valamint a carmen amatorium mondatsorrendjét is, ezért nem konzisztens a besorolásuk. 18 V6. Morratt 1996, 225. A hibat Ulrich Zell nyomdasz kéveti el, vagyis a novella első ismert nyomtatott kiadásában már megjelenik ez a hiba. 12
