Page 564 [564]
Mellékletek
1. Venczel József leírása a búcsúról (1939)
Forrás: Várdotfalvi József: Csík szék leírása. In Rugonfalvy Kis István (szerk.): A nemes
székely nemzet képe II. Debrecen, 1939. Részlet. 233-236.
A változó és változott idő folyamán az Egyház hatása változatlan, s az a katoliciz¬
mus, mely , nyugat hite, világnézete és eszménye"-kép hajdan a nyugatos kultúrában
egységessé tette e népet, s megőrizte a keleti kultúrhatás bontóerejű beavatkozásá¬
tól, később is, napjainkig, Csík egységben tartó ereje s nemes konzervativizmusá¬
nak megnyilatkozása. Itt leomlanak a tájszerkezeti választófalak, megsemmisülnek
az egyes vidékek külön aspirációi, a társadalmi és gazdasági rendek ellenségeske¬
dése, a katolicizmusban lelki és lelkes egységbe ötvöződik minden Hargitán túli
székely közösség, éljen akár a Bucsin tövében, akár az Olt völgyén, akár a Tatros
vize partján, akár a Szegelet földjén, Kászon medencéjében. Nézzük csak e né¬
pet a csíksomlyói búcsún, midőn egymás mögött menetelnek, ősi sorrend szerint:
elöl a gyergyóalfalvi kereszt halad, a búcsúkezdő István pap emlékezetére; utána
a gyergyóiak, Ködön felüliek, Ködön aluliak, a városokból jött búcsúsok, köztük
a legtöbb Csíkból származott el, aztán a csíkszentgyörgyi és menasági keresztalják;
most a papság következik, és a diákság; itt az élen a Mária-Társulat kitüntetett
legalkalmasabb ifja, a választott hat faciger kíséretében, viszi a laboriumot, ezt
a középkorból maradt, méhkasszerű vallásos jelvényt; a diákokat a kászoniak köve¬
tik, majd az alcsíkiak, s a szomszéd székbeliek, udvarhelyszékiek, háromszékiek és
marosszékiek következnek, s a menetet a gyimesi csángók hófehér ruhás csoportja
zárja be. Csík és a katolikus székelység nagy találkozója ez a búcsú. Somlyót elönti
az emberáradat: tele a nagytemplom, tele a templom előtti tér, tele az egész falu
emberrel. A búcsú leírója nagy embertónak mondja a gyülekezetet, melyből íme,
szeles „ember-ügy” ömlik fel a hegyre anélkül, hogy a tó apadása látszanék: a fél¬
százezernyi sokaság menetté fejlődik, a harangok zúgnak, Mária-énekek dallama
fonódik egybe, zászlóerdő színesíti a procesziót. Balfelől kerülnek fel a Kis-Somlyó
kúphegyének tetejére. Itt a Megváltó-kápolnánál rövid pihenő; az énekes fáklyavivő
diák előáll, s érces hangon intonálja a hagyományos Mária-dícséretet: Egészen szép
vagy Maria... s a nép visszazengi minden verssoranak a párját. Majd a menet eleje
újból a völgybe ereszkedik, s lent az aljban majdnem mindig találkozik a hegynek
épp nekivágó utolsó keresztekkel, köztük a csángók megbámult kis csoportjával.
Egy pillanatra - jelképesen - gyűrűként ölelik körül a búcsújáró hegyecskét.