Page 513 [513]
OCR
20. ÖSSZEFOGLALÓ 511 Régôta tudjuk, hogy ez igy van, a nagy vonalakat mindenki ismeri, itt a részletezés számít újdonságnak. Az egész csíki térség a 20. század közepéig agrár jellegű volt, a hagyományos vonzáskörben nem volt képviselve városi polgárság, hiszen az még a vidék egyetlen városában, Csíkszeredában is alig-alig volt megtalálható. A vonzáskör kiterjedése ezért egyúttal társadalmi értelemben is értendő. Újdonságnak számít kötetünkben a búcsú vezetőinek rendszeres bemutatása: a ferencesek helyi és rendi vezetői, az egyházmegye papsága és püspöke, a szervezők és rendezők, a kegyhely egyedülálló remetéje itt személyes közelségbe kerülnek, szerepük, hatásuk, egymással is összefüggésben mutatkozik meg. A búcsújárás valóban szerves része volt a népi vallásosságnak, és ugyanannyira szerves része az intézményes vallásosságnak is, de ez utóbbi kevésbé került a kutatás homlokterébe. Nem hiábavaló ezt a dimenziót is részletezni, hiszen akár népinek, akár köznépinek, akár közemberinek vagy közösséginek tekintjük a búcsújárást, világos, hogy megnevezhető vezetők és specialisták adják meg a kereteket, viszik sikerre a lebonyolítást. A régi búcsújáró csoportok bemutatása a kiterjedt vonzáskörből érkezőknek nemcsak a térbeli, hanem ezt a társadalmi, kulturális sokféleségét is érzékelteti. Alcsíki és felcsíki, gyergyói falvak után Gyimes, Moldva és a román főváros zarándokait látjuk, szinte csatlakozunk hozzájuk. Itt tudtuk igazán érvényesíteni a többfókuszú kutatás eredményeit, amikor egy-egy keresztalja vagy zarándokcsoport leírásában a hozzájuk csatlakozó diákok meglátásait is felhasználtuk. Az egy-, két- és többnapos zarándokutak a csoportok részéről más-más szervezést igényelnek; a saját hagyományaik felelevenítése — mint a gyalogmenetek, a ruházkodás, a szerepek kiosztása, a szállásfoglalás — más-más magatartási minták mentén szerveződnek, és a településeken belül egyénileg is változatosabbak a részvétel módjai. Az itt részletezett búcsús csoportokat az köti össze, hogy túlnyomórészt zarándokok, indítékaik között első helyen van a vallási, a kegyhelyet lelki vágyaiknak engedve keresik fel, a generációkon átívelő búcsújárásuk nem alakult át zarándok- vagy vallási turizmussá. Kötött rendet tartanak, amelynek megvan a belső hierarchiája, szimbólumhasználata, és amely ma is képes bevonni, motiválni az újabb nemzedékeket. A búcsúsok tárgyai, a csoportok saját, identitást kifejező jelvényei, keresztalják lobogói, csengettyűi a csoporthoz magához tartoznak; a ruhaviselet egyénibb, de az is csoportnormákhoz igazodva ölt a hétköznapitól eltérő formákat a különböző korosztályokban és különböző helyekről érkezőknél. A modernizálódás dimenzióit elemeztük az V. részben (16-19. fejezet). Zarándok-turisták, vagyis akik a vallási indíttatás mellett más élményeket várnak az utazásuktól, főként a távolabbról érkező, magyarországi csoportok között találhatóak. Itt még nagyobb a sokszínűség, erre szolgál példaként három kiemelt csoport, Szentendre-Izbég, Gödöllő és a győri egyházmegye hívei. A változatos csoportdinamika, a helyzetről helyzetre váltakozó magatartásformák, a várakozások és reakciók sora nem lett volna feltárható utólagos kikérdezéssel, itt fontos volt a résztvevő megfigyelés. Hogyan vált a búcsújárás turistaprogrammá, hogyan jel
