Page 513 [513]
20. ÖSSZEFOGLALÓ 511
Régôta tudjuk, hogy ez igy van, a nagy vonalakat mindenki ismeri, itt a részlete¬
zés számít újdonságnak. Az egész csíki térség a 20. század közepéig agrár jellegű
volt, a hagyományos vonzáskörben nem volt képviselve városi polgárság, hiszen
az még a vidék egyetlen városában, Csíkszeredában is alig-alig volt megtalálható.
A vonzáskör kiterjedése ezért egyúttal társadalmi értelemben is értendő.
Újdonságnak számít kötetünkben a búcsú vezetőinek rendszeres bemutatása:
a ferencesek helyi és rendi vezetői, az egyházmegye papsága és püspöke, a szer¬
vezők és rendezők, a kegyhely egyedülálló remetéje itt személyes közelségbe ke¬
rülnek, szerepük, hatásuk, egymással is összefüggésben mutatkozik meg. A búcsú¬
járás valóban szerves része volt a népi vallásosságnak, és ugyanannyira szerves
része az intézményes vallásosságnak is, de ez utóbbi kevésbé került a kutatás
homlokterébe. Nem hiábavaló ezt a dimenziót is részletezni, hiszen akár népinek,
akár köznépinek, akár közemberinek vagy közösséginek tekintjük a búcsújárást,
világos, hogy megnevezhető vezetők és specialisták adják meg a kereteket, viszik
sikerre a lebonyolítást.
A régi búcsújáró csoportok bemutatása a kiterjedt vonzáskörből érkezőknek nem¬
csak a térbeli, hanem ezt a társadalmi, kulturális sokféleségét is érzékelteti. Alcsíki
és felcsíki, gyergyói falvak után Gyimes, Moldva és a román főváros zarándokait
látjuk, szinte csatlakozunk hozzájuk. Itt tudtuk igazán érvényesíteni a többfókuszú
kutatás eredményeit, amikor egy-egy keresztalja vagy zarándokcsoport leírásában
a hozzájuk csatlakozó diákok meglátásait is felhasználtuk. Az egy-, két- és több¬
napos zarándokutak a csoportok részéről más-más szervezést igényelnek; a saját
hagyományaik felelevenítése — mint a gyalogmenetek, a ruházkodás, a szerepek
kiosztása, a szállásfoglalás — más-más magatartási minták mentén szerveződnek,
és a településeken belül egyénileg is változatosabbak a részvétel módjai. Az itt
részletezett búcsús csoportokat az köti össze, hogy túlnyomórészt zarándokok,
indítékaik között első helyen van a vallási, a kegyhelyet lelki vágyaiknak engedve
keresik fel, a generációkon átívelő búcsújárásuk nem alakult át zarándok- vagy
vallási turizmussá. Kötött rendet tartanak, amelynek megvan a belső hierarchiája,
szimbólumhasználata, és amely ma is képes bevonni, motiválni az újabb nemzedéke¬
ket. A búcsúsok tárgyai, a csoportok saját, identitást kifejező jelvényei, keresztalják
lobogói, csengettyűi a csoporthoz magához tartoznak; a ruhaviselet egyénibb, de
az is csoportnormákhoz igazodva ölt a hétköznapitól eltérő formákat a különböző
korosztályokban és különböző helyekről érkezőknél.
A modernizálódás dimenzióit elemeztük az V. részben (16-19. fejezet). Za¬
rándok-turisták, vagyis akik a vallási indíttatás mellett más élményeket várnak az
utazásuktól, főként a távolabbról érkező, magyarországi csoportok között találha¬
tóak. Itt még nagyobb a sokszínűség, erre szolgál példaként három kiemelt cso¬
port, Szentendre-Izbég, Gödöllő és a győri egyházmegye hívei. A változatos cso¬
portdinamika, a helyzetről helyzetre váltakozó magatartásformák, a várakozások
és reakciók sora nem lett volna feltárható utólagos kikérdezéssel, itt fontos volt
a résztvevő megfigyelés. Hogyan vált a búcsújárás turistaprogrammá, hogyan jel¬