Page 507 [507]
OCR
20. Összefoglaló Ke célja annak megértése és elemző bemutatása, hogy a 20. század második felében mi minden történt a csíksomlyói pünkösdi búcsújárással azt követően, hogy annak több évszázados folytonossága 1949-ben a diktatúra nyomására megszakadt, majd 1990-től újraéledt. Másként fogalmazva: hogyan alakult át a 20. század második felében a kommunista fordulatot követő negyven, majd a rendszerváltást követő tíz-húsz évben a kegyhely és a búcsújárás? Mi maradt eleven, mi kopott le ezek hagyományos kereteiből? Hogyan ragadható meg egy lappangó ünnepi hagyomány az egyházüldözés időszakában? Hogyan éltek közösségek és egyházi vezetők a politikai hatalom szorítása és lazulása közepette a saját erőforrásokkal, hogyan feszegették a határokat, hogy találták meg a rejtett ünneplés lehetőségeit? Hogy biztosította ez a búcsújárás folytonosságát? Mi vezetett ahhoz, hogy 1989 után az ünnep úgy éledt újjá, hogy egyszerre tartotta meg régi arculatát és öltött egészen újat? Hogyan terebélyesedett ki a teljes magyar nyelvterületre a bücsü vonzäsköre, és mi módon lett Csíksomlyó , nemzeti kegyhely", turistacélpont, médiaesemény és együttes élmények megélésének színhelye? A téma sok összetevője több évszázados múltra és szívós hagyományokra tekint vissza, miközben az ünneplést meghatározó erővel alakították a külső kényszerek, a történeti fordulatok és a modernizáció folyamatai. A kegyhely és a búcsú megértésének szándéka nem titkoltan a búcsús élmény háttere előtt formálódott ki. Az élményre, megfigyelésre, a részvételre és kívülállásra, a tárgyszerűségre és a személyes tudásra törekvés együttesen motiválta és formálta ki az értelmezés kereteit. A saját és a mások megtapasztalása, megélése, mindennek szavakba öntése, a szokássá váló, avagy csak egyszerinek megmaradó cselekvések megfigyelése arra indított, hogy - vizuális hasonlattal élve — a távolról felvett nagytotálok után fokról fokra ráközelítsek a részletekre; hogy a jeleneteket, a helyszíneket, csoportokat kistotálban is láthassam; hogy a szereplőket, vezetőket, tárgyakat, akár a mozdulatokat is premier plánban figyelhessem meg, és még tovább haladva a csak makróval látható legapróbb részletekbe is belemélyedjek. Tudatában vagyok, hogy mindez csakis együtt alkot szerves egészet, hogy az egész részei és azok kisebb részletei elszakíthatatlanul összetartoznak. Mindeközben a kutató folyamatos reflexióra is kényszerül: mennyire számíthat megfigyelőnek és/vagy résztvevőnek, a kettőnek milyen arányai váltakoznak akár egy-egy órán belül is.
