Page 450 [450]
OCR
148 V. AMODERNIZALODAS 244. Az ideiglenes oltáremelvény mögött, tömeg útvonalán, darus kocsiban (1997) a nagymisén (1996) tett, sok tudatos döntés eredményeképpen előálló produkció, mert a cél az, hogy a nézőt minél inkább belevigyék, bekapcsolják a helyszínen zajló eseményekbe. Az egyházi szertartás médiaeseménnyé alakításának a befogadói oldalát tekintve igen tág, más jellegű tévéműsoroknál, ha lehet, még tágabb skálát láthatunk, illetve gondolhatunk el. Akár utólagos, akár egyidejű közvetítésről van szó, a néző bekapcsol egy készüléket, és a maga módján bekapcsolódik abba, amit lát. Lehet, hogy nem is szándékosan, lehet, hogy nem teljes egészében, az is lehet, hogy közben mást is csinál, és csak fél szemmel figyel. Amit lát, az több is, kevesebb is, mint amit a helyszínen lévők láthatnak, és sokkal inkább elválik egymástól kép és hang. A figyelem több szólamban le van kötve: a képernyőn egyszerre látunk-hallunk riportalanyt, látjuk a hátteret, halljuk annak lehalkított hangját, énekét, és közben még háttérzene is mehet. Mindaz, amit a néző így befogad, biztosan megszerkesztett, de ő ezt — noha esetleg tudja — nemigen veszi tudomásul, vagy nem veszi számításba. A nézőnek, aki nem volt ott, így ez marad az egyetlen tájékozódási pont. Ha aztán később odamegy, akkor ez a korábban már látott műsor lesz az összehasonlítás alapja is: várakozásait ehhez igazítja, a tapasztalatait ezzel veti össze. Az élő valóság lehet lenyűgözőbb, mint az élő vagy konzerv műsor, ám nem szabadulhatunk a benyomástól, hogy mégiscsak annak háttere előtt, azt tekintetbe
