Seite 430 [430]
OCR
428 V. A MODERNIZÁLÓDÁS 1999-ben az egyik gyergyószentmiklósi cég mozgóárusai diákokból és munkanélküliekből verbuválódtak. Az árukészletük képeslapokból, jelvényekből, kulcstartókból tevődött össze. Pénteken délelőtt érkeztek meg Csikszeredäba, szälläst a Márton Áron Líceumban biztosítottak számukra. Már aznap délután elkezdték az árusítást, és vasárnap délutánig tartott a , munkaidejük". A nyereség 1090-ából részesültek.""? 2005-ben is lehetett találkozni velük, akkor körülbelül ötvenen voltak. A többségük húsz-harminc év közötti fiatal. Nyakba akasztott papírdobozaikból árultak kitűzőket, emlékkendőket. Évek óta visszajártak, Csíkszeredában béreltek házat, ott szálltak meg. Pénteken érkeztek, vasárnap mentek haza. Voltak közöttük, akik egész évben a munkájuk mellett saját maguk készítették a kitűzőket. Sokan vásároltak tőlük, mert efféle kicsi emléktárgy másoknál alig volt kapható." 1999-ben ugyancsak péntek délután kezdett árusítani a magyarországi Szent Gellért Kiadó könyveinek erdélyi terjesztője. Ő a körülbelül egy négyzetméternyi területet két napra, péntek estétől vasárnap estig bérelte. A könyveket egy ismerősénél tárolta. Brassóban megrendelésre terjesztette a könyveket, főleg papok vásároltak tőle; a búcsúba azért ment el, mert a laikusokkal is meg akarta ismertetni a kínálatot. A könyvek nagy részét a Szent Gellért Kiadótól szerezte be Budapesten, hathetente megtett útjai során. Bizományba kapta a könyveket, csak azért fizetett, amit eladott. A haszonból 1590-kal részesedett, s ugyancsak 1590-ot engedhetett le a könyvek árából. A bücsün csak 10%-ot engedett, hogy az útiköltsége is kijöjjön. A szerződés alapján román állampolgároknak csak lejért adhatott könyvet. A könyvek ára a 6-7-10 ezer lejesektől a 35-55 ezer lejesekig terjedt. 2005-ben Gorzafalváról, ebből a hagyományosan fazekassággal foglalkozó moldvai faluból érkezett egy fazekastermékeket árusító asszony a fiával. Csak két nappal előbb, szerdán döntötték el, hogy eljönnek a vásárra, ahol korábban még egyszer sem voltak. Egy katlannyi (égetőkemence) árut hoztak, amit szerdán égettek ki, csütörtökön hamarjában bepakolták a kombi autóba, be sem csomagolták. A Szék útján foglalt helyükön, az út szélén rakták ki árujukat. Az asszony a fiával felváltva árusított. Olyan edényeket hoztak, amiket otthon általánosan használnak: víznek, bornak való csecses kancsót, vizeskancsót, zsírosbödönt, ételhordót, passzírozót (szűrő), tányérokat, gyertyatartókat. Már a szombati nap végén látszott, hogy nem volt értelme kijönniük, mert az emberek nem értékelték a sajátos edényeiket. , Otthon már mindet eladtam volna!" — panaszkodott Rozália, aki máskor már nem is akart visszajönni árusítani. Az ő példájuk megmutat valamit abból, hogy az a kívülről feltételezett kulturális közelség, ami a búcsún részt vevő moldvai magyarokat Somlyóhoz fűzné, korántsem természetes ugyanazon térség kézművesei, vásári árusai számára, ők a tájékozatlanságuk folytán idegenül mozogtak a számukra szokatlan közegben. 77 Nobilis Júlia interjúja, 1999. 780 Nagy Krisztina megfigyelései, 2005.
