Seite 430 [430]
428 V. A MODERNIZÁLÓDÁS
1999-ben az egyik gyergyószentmiklósi cég mozgóárusai diákokból és munka¬
nélküliekből verbuválódtak. Az árukészletük képeslapokból, jelvényekből, kulcs¬
tartókból tevődött össze. Pénteken délelőtt érkeztek meg Csikszeredäba, szälläst
a Márton Áron Líceumban biztosítottak számukra. Már aznap délután elkezdték
az árusítást, és vasárnap délutánig tartott a , munkaidejük". A nyereség 1090-ából
részesültek.""? 2005-ben is lehetett találkozni velük, akkor körülbelül ötvenen
voltak. A többségük húsz-harminc év közötti fiatal. Nyakba akasztott papírdobo¬
zaikból árultak kitűzőket, emlékkendőket. Évek óta visszajártak, Csíkszeredában
béreltek házat, ott szálltak meg. Pénteken érkeztek, vasárnap mentek haza. Vol¬
tak közöttük, akik egész évben a munkájuk mellett saját maguk készítették a ki¬
tűzőket. Sokan vásároltak tőlük, mert efféle kicsi emléktárgy másoknál alig volt
kapható."
1999-ben ugyancsak péntek délután kezdett árusítani a magyarországi Szent
Gellért Kiadó könyveinek erdélyi terjesztője. Ő a körülbelül egy négyzetméter¬
nyi területet két napra, péntek estétől vasárnap estig bérelte. A könyveket egy
ismerősénél tárolta. Brassóban megrendelésre terjesztette a könyveket, főleg pa¬
pok vásároltak tőle; a búcsúba azért ment el, mert a laikusokkal is meg akarta is¬
mertetni a kínálatot. A könyvek nagy részét a Szent Gellért Kiadótól szerezte be
Budapesten, hathetente megtett útjai során. Bizományba kapta a könyveket, csak
azért fizetett, amit eladott. A haszonból 1590-kal részesedett, s ugyancsak 1590-ot
engedhetett le a könyvek árából. A bücsün csak 10%-ot engedett, hogy az útikölt¬
sége is kijöjjön. A szerződés alapján román állampolgároknak csak lejért adhatott
könyvet. A könyvek ára a 6-7-10 ezer lejesektől a 35-55 ezer lejesekig terjedt.
2005-ben Gorzafalváról, ebből a hagyományosan fazekassággal foglalkozó mold¬
vai faluból érkezett egy fazekastermékeket árusító asszony a fiával. Csak két nappal
előbb, szerdán döntötték el, hogy eljönnek a vásárra, ahol korábban még egyszer
sem voltak. Egy katlannyi (égetőkemence) árut hoztak, amit szerdán égettek ki,
csütörtökön hamarjában bepakolták a kombi autóba, be sem csomagolták. A Szék
útján foglalt helyükön, az út szélén rakták ki árujukat. Az asszony a fiával felváltva
árusított. Olyan edényeket hoztak, amiket otthon általánosan használnak: víznek,
bornak való csecses kancsót, vizeskancsót, zsírosbödönt, ételhordót, passzírozót
(szűrő), tányérokat, gyertyatartókat. Már a szombati nap végén látszott, hogy
nem volt értelme kijönniük, mert az emberek nem értékelték a sajátos edényei¬
ket. , Otthon már mindet eladtam volna!" — panaszkodott Rozália, aki máskor már
nem is akart visszajönni árusítani. Az ő példájuk megmutat valamit abból, hogy
az a kívülről feltételezett kulturális közelség, ami a búcsún részt vevő moldvai ma¬
gyarokat Somlyóhoz fűzné, korántsem természetes ugyanazon térség kézművesei,
vásári árusai számára, ők a tájékozatlanságuk folytán idegenül mozogtak a szá¬
mukra szokatlan közegben.
77 Nobilis Júlia interjúja, 1999.
780 Nagy Krisztina megfigyelései, 2005.