Seite 426 [426]
OCR
424 V. A MODERNIZÁLÓDÁS évben családi vállalkozás volt, az a másikban már lehetett kft., vagy akár fordítva is. Korondi árusok között például az egyik évben az egyik, a másik évben a másik családtag árult, ami alkalmasint a címazonosságból derül ki. Eléggé egyöntetűek a kiadott engedélyekben a négyzetméteradatok, ezek és az értük fizetendő összeg megszabott volt; 1995-ben az előző évi ár kétszeresét számították fel. Két év adatai nemcsak a mögöttük meghúzódó valóság, hanem az arról alkotott, megfogalmazott, kategóriákba sorolt kép miatt is eltérnek. Az azonos árusok besorolása áruféleség szempontjából nagyjából megegyezik, kisebb eltérések vannak csak. Amit az egyik évben üdítőként, azt a másik évben hűsítőként jegyezték fel az adatlapra. Ami 1994-ben , fatányéros, rostonsült, üdítő" vagy burgonyapehely volt, az a következőben , csomagolt élelmiszer"? lett. A ,zöldség, gyümölcs, hűsítő" árusa egy év múlva „deligyümölcs”-öt forgalmazott. A ,kakas" mellett 1994-ben magyarázatul ott szerepel, hogy ,kukoricaszemből pattogtatott kakas" (ezt a következő évben is felírták egy másik árus mellett). Mindemellett a kapott adatok értékesek, és ha nem is kell túlértékelni őket, tendenciák és arányok érzékeltetésére alkalmasnak látszanak. Első pillantásra látszik, hogy az árusok száma mintegy 2590-kal növekedett úgy, hogy a helybeliek száma azonos, a növekedés nagy részét a máshonnan, mégpedig a távolabbról érkezettek tették ki. Hasonlóképpen sok árus elfoglalt területe és ezzel a kifizetett helypénz is növekedett. Az árusok minden jel szerint ,jó vásárt" csináltak a búcsúban. Kínálatuk szerint legtöbben az élelmiszerárusok voltak (42), hozzájuk kapcsolhatók még az édességárusok (8) - főként mézeskalácsosok, mert ilyen kategória külön nem szerepel -, a fagylalt-, kürtőskalács-, pogácsa-, zöldség-gyümölcs árusok együtt mintegy 10-en. Textilárut és cipőt 23-an, készruhát 9-en, szalmakalapot 10-en árusítottak; iparcikkeket 21-en, kerámiát 19-en, könyvet 8-an, népművészeti tárgyakat 6-an, kegytárgyakat mindössze 3-an; mellettük feltűnt 1-1 taplóárus, székes, sorsjegyes is. Magnókazetta árusításra is vagy 9-en vállalkoztak (ma már ez is archaikusnak hathat). Az árusok relatív többsége csíkszeredai (73), további 79 Hargita megyei, más megyéből való 44. Sokan kértek engedélyt a városokból: Gyergyószentmiklós (2, egyikük 55 mozgóárussal), Székelyudvarhely (24), Sepsiszentgyörgy (12), Brassó (9), Marosvásárhely (4), Szováta, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely (3-3), továbbá a távolabbi Nagyvárad (2), Nagykároly, Szatmárnémeti, Petrozsény, Szászrégen, sőt Bukarest, Beszterce szerepel a vállalkozások székhelyeiként. Korondi kerámiaärus 18 volt. Kevesebb a csíki falvakból érkező árus: Csíkrákosról (7, főként mézeskalácsosok), Madéfalváról (3), továbbá Csikdánfalváról, Csiíkmadarasról, Csikpälfalväröl, Csikszentmihälyröl, összesen 16. Csak elvetve érkeztek más, távolabbi falvakböl: Szärhegyröl (3), Tusnädfürdérél, Varsägrél, Fenyédrôl, Gyulakutäröl, Gyimesfelsölokröl, Doböböl. A kimutatásban szerepelnek az engedélyt kapott árusok négyzetméteradatai és az engedélyekért befizetett összegek is. Általában napi 2000 lejbe, két napra ennek a kétszeresébe került egy négyzetméter (egy-egy esetben adták féláron), és
