Seite 420 [420]
418 V. A MODERNIZÁLÓDÁS
A vásár értelemszerűen hozzátartozik a búcsúhoz, annak elválaszthatatlan ré¬
sze akkor is, ha sokszor úgy látszik, mintha , útban lenne". Akik kifejezetten vallási
célzattal érkeznek, azok sem vonják ki magukat, nem mennek el félrefordított fejjel
az árusok asztalai, sátrai mellett. Akár emléktárgyak vagy kegytárgyak vásárlása,
akár az étkezés a cél, a búcsús tömeg ellátására nem is nélkülözhetők az árusok.
Ahogy a csikszentkiralyi Tanczos Simon mondja:
Kihasználva az alkalmat, ezek a saját érdeküket [nézik], üzletemberek, értette-e.
Kihasználják ezt az alkalmat. Régi közmondás volt, hogy a búcsút pénzzel jár¬
ják. Nahát, aki elment a búcsúra, otthon vagynak neki még szeretettei, valami
ajándékot vásárolt, ahogy a pénze érte, értette-e. Ezelőtt egy olyan mézes po¬
gácsát vagy nem tudom mit, kinek a pénze hogy ütte. Valamit vett, s ha nem,
pattogatott kukoricát vett egy tasakkal, ha arra futta a pénze, de valamit vett.
Az nemigen fordult elő, hogy az illető, öregasszony vagy fiatalasszony vagy bárki,
hogy elment, hogy egy csekély ajándékot az otthon maradottaknak, gyermeknek
vagy szeretetteinek, hogy ne vegyen. Ez aztán tudja, olyan széles skálát öltött
magára, tudja. Szárnyait kieresztette, értette-e. Most már sírunk erre, sírunk
arra, de a nép közt több pénz van, értette-e. Nincsen-nincsen, de csak van,
érti-e. S akkor most már nem pattogatott kukoricát veszen neki, vagy mézes
pogácsát, hanem vagy egy órát veszen, vagy egy szentképet veszen. Most azt
mondjuk, akinek a pénze hogy fussa."
A szervezők és a vezetők között is visszatérő téma, hogy a búcsú szakrális jellegét
meg kell őrizni, hogy a búcsú ne változzék majálissá, ne híguljon fel.
À ,bücsüfia” mint a búcsúkból hazavitt ajándék, illetve emléktárgy számos he¬
lyen szerepel a leíró néprajzi szakirodalomban, főként a régebbi időkben, Bálint
Sándor, Bárth János és más szerzők műveiben."" Az említések főként néhány tárgy
(mézeskalácsok, kegytárgyak, szentképek, rózsafüzér, viaszfigurák, gyermekjátékok,
gyertyák) felsorolására szorítkoznak, ritkábban esett szó búcsús vásárok leírásáról,
mint például a Szeged alsóvárosi búcsúé."! Többször is bemutattak szép búcsús
tárgyegyütteseket: Soós Sándor Szentendrén, a MADOK-program keretében pedig
Vácott."? Bárth János 1980-ban az illancsi tanyák népének hajósi búcsújárásáról
szólva a búcsúfia kapcsán úgy fogalmazott, hogy „az utóbbi évtizedben az ajándé¬
kok az árukínálatnak megfelelően egyrészt racionálisabbakká, praktikusabbakká,
másrészt pedig egyre giccsesebbekké váltak. Boltban is kapható, mindennapos
gyári holmi és hitvány tömegáru árasztotta el a búcsúk sátrait, miként a vásáro¬
769 Interjú Tánczos Simonnal, 1997. mäjus 18., Csikszentkiräly.
7 Balint 1977. II. k. 281, Barth J. 1980, 1990. 391.
71 Ambrozay-Nagy-Noskova 1999.
772 Soös 1987, Csukovits 2006, 2007.