Seite 416 [416]
OCR
A4 V. A MODERNIZALOÔDAS zés évek alatt kiterebélyesedett: a mozdonyok díszítésére pályázatokat írtak ki, az eredményeket sajtótájékoztatón mutatták be, és volt, hogy egy speciális, közös térnek is helyet adó vagonban koncertet adtak, gyermekjátszóházat rendeztek be. 2015-ben a zarándokvonatról már az ausztráliai magyar hetilap is közölt ismertetö-toborzö cikket,’° ami arra is enged következtetni, hogy a vonat utasai között sokan lehettek diaszpórában élő magyarok, akik saját szervezésben nehezebben tudták volna megoldani az utazásukat. Voltaképp akár el is csodálkozhatunk azon, hogy somlyói különvonatra 1990 után miért is kellett tizennyolc évet várni, miközben az útra kelő tömeg nagysága és az a tény, hogy jelentős részük biztosan vasúton közlekedett, akár a jóval korábbi szervezést is indokolttá tette volna. A különvonatok abból a szempontból is jelentősek, hogy nem éjszaka közlekednek (mint az 1994 óta rendszeresített közvetlen Corona IC Budapest-Brassó között), hanem végig nappal: ezzel az erdélyi tájak vonatablakból történő turista jellegű megcsodálása mellett arra is lehetőséget adnak, hogy a helybeliek néhány állomáson lelkes magyar fogadtatásban részesítsék az utazókat és vezetőiket. Ilyenformán ezek az utak még ünnepélyesebbé váltak, és még inkább hangsúlyozódott bennük a nemzeti összetartozás gondolata. A több száz vagy akár ezren felüli létszámú zarándok közös utazása egyúttal lelki program is szerzetesek, papok, püspök szellemi irányítása alatt, gyakorta állami vezetők részvételével kísérve. A háttérben zajló román-magyar szervezésről nem sokat tudni, csak sejteni lehet, hogy minden utazás körültekintést és diplomáciai közreműködést is igényel. Annyi bizonyos, hogy a romániai szakaszon a vonatokhoz román mozdonyt is kapcsoltak. Ezekről az utakról a sajtó rendszeresen beszámolt, kiváltképp a menet közbeni fogadásokról, amelyek során ezrek élhetik át azt a nem mindennapi élményt, hogy erdélyi magyar településeken nyilvánosan és ünnepélyesen köszöntik őket, és zaklatás nélkül lengethetők a nemzeti lobogók. Mindez együtt kétségkívül sokakban azt az érzést kelti, mintha mindvégig Magyarországon, annak egykori határáig utaznának. Ezektől a jelenetektől egy lépéssel hátrébb lépve nem alaptalanul gondoljuk azt, hogy mindez - inkább kimondatlanul, mint kimondva - csaknem egy honfoglalás, hogy ne mondjuk, visszafoglalás, bevonulás érzetét keltheti; másrészt pedig biztos az is, hogy az egész természetesen megmarad az érzület szintjén, és biztos, hogy romániai viszonylatban kisebb ,idegességet" kelt, mint amekkora ahhoz kellene, hogy elejét vegyék vagy megakadályozzák. Egyetlen kivételt lehet megemlíteni: 2012-ben az egyik csíksomlyói zarándokvonattal akarták hazavinni az emigrációban elhunyt Nyírő József hamvait. Ezt a hatóságok határozott tilalma akadályozta meg, majd később óvatosan elmesélt történetek keltek szárnyra arról, hogy más úton ez mégiscsak megtörtént. Bizonyos, hogy az utazási irodák mellett a vasút is meglátta az üzletet a hasonló, akár a kifejezett nosztalgiáig ívelő lehetőségben. Néhány év múlva Mariazellbe, 760 2015-04-09 Csíksomlyó.
