Az, hogy a hivatalos elvárás nem teljesen igazolódik be, a következő évben derült
ki, amikor újra meghirdették az évfordulós ünnepséget, de alig ment oda valaki.
Az 1960-as évek második felében, az amnesztia után, Nicolae Ceausescu ural¬
mának elején némi enyhülés következett be, és az emberek ezt hamar megérezve
búcsús ünnepeken is elkezdtek nagyobb számban Somlyóra érkezni. Lassacskán
már szinte be sem fértek a templomba. Már lehetett több szentmisét tartani; ha
sikerült vendég papokat is szervezni, akár ötöt is. Ez sokat számított, mert így ,ki
lehetett szolgálni" az embereket misével, gyóntatással. A határok lassú feszegeté¬
sének vagyunk tanúi: a nagyobb tömeg több papot igényel, aminek nyomán híre
megy a nyugodtabb gyónási lehetőségnek, ami még több embert vonz. A környék
papjai és a távolabbiak is fokozatosan felbátorodtak vagy ki tudták kerülni a tilalmat,
ellenőrzést, és bekapcsolódtak az ünneplő tömeg lelkipásztori ellátásába. Rendsze¬
ressé vált, hogy az emberek kis csoportokban felmentek a Kis-Somlyó hegyre, és
körbejárták a kápolnákat. Rövidebb útvonaluk a Kálvárián (Jézus hágója) volt, de
lassanként a régi körmenet, a kikerülés útvonalát is megtették. Közben állandóan
szem előtt voltak, mert a civil ruhás milicisták mindenütt figyeltek, de a közvetlen
zaklatások lassanként elmaradtak.
P. Daczó Lukács jegyzetei között megmaradt egy kézzel írott névtelen levél,
amelyet a páter 1965 pünkösdjén az oltárra letéve talált meg. A levélíró azt kérte,
hogy S szíveskedjék erre a nagy pünkösdi búcsú alkalmára egy jó erős hangú prédi¬
kátort felkérni, mert sajnos a tisztelendő úrnak a nagy tömeg részére igen gyenge
a hangja, még tizedrésze sem hallja, nem veszi értelmét a szép szentbeszédnek”.
A kérés végén szerényen elnézést kér: , remélem, nem sértődött meg ezért, de ezzel
teljesítettem sok jó katolikusnak a kívánságát". A hangosítás nélküli templomban
a pap számára minden szentbeszéd fizikai megpróbáltatás is lehetett.
1966 novemberében Sütő András, az akkor már neves író fejezte ki rosszallá¬
sát az egyház növekedni látszó befolyásával kapcsolatban egy beszédében, amit
az együtt élő nemzetiségek körében kifejtett politikai munkáért felelős bizottság
ülésén mondott el. Ebben említést tett a somlyói búcsúról is:
[...] a régiónkban a meglátásom szerint a papok egy nagyon jól megszervezett
tevékenységet folytatnak azért, hogy a befolyásuk alá vonják a gyerekeket. Át¬
veszik a kommunisták módszereit. Ha valamit szerveznek, ott is van felelős,
akárcsak nálunk. Ha eddig egy csapat járt karácsonykor köszönteni, most öt
teszi ugyanezt, hogy gyorsabban menjen. Egy csomó olyan módszert vetettek
be, amelyekkel elérték, hogy az emberek részt vegyenek az egyházi rendezvé¬
nyeken. Ahogy a jelentések is mutatják, az idén kevesebben voltak a csíksomlyói
búcsún, de ez ne nyugtasson meg bennünket túlságosan, mert egyrészt nagyon
rossz volt az idő, másrészt pedig a fiataloknak mi szerveztünk rendezvényeket,
sőt a búcsú ellen, adminisztratív intézkedéseket is foganatosítottak, amelyekkel
nem tudok egyetérteni. Azt is hallani lehetett, hogy a néptanácsnál kijelentet¬
ték, aki akar, az menjen, de meg ne lássanak náluk zászlókat, mert akkor nagy