Seite 147 [147]
8. A KEGYHELY NÉGY ÉVTIZEDE 145
külön feladat. Ez külön fejezete lesz a sátánizmus történetének, mert ez a pokol
fertelmeinek kiloccsanása a földre. Nincs emberi nyelv, melynek jelzői alkalmas
minősítéssel fejezhetnék ki azt az alávaló gazemberséget, amivel a kommuniz¬
mus a közös gazdálkodásba kényszerítette a népet. Akkora az elkeseredés az
emberek között, hogy azt leírni néhány sorban nem lehet.
Az asszonyok bánatukban napokig sírtak. A férfiak beültek a kocsmába, és
napokig ittak. Volt, aki megőrült, s ideggyógyászatra kellett vinni. Többen ön¬
gyilkosok lettek. Egy rákosi ember addig bujdokolt, hogy megfagyott. Alcsíkon
egy embert a jászolból, a széna alól szedtek ki, amint a lovak ettek róla. Hogy
hányat vertek meg és kínoztak agyon, hogy , önként?" aláírjon, az most még
nem tudható, mert az ilyesmiről nem szabad beszélni... Túl nagy már a nép ke¬
serűsége. Akkora, hogy már nem Isten sújtó kezét látja, hanem megrendül az
Istenbe vetett hite.””?
Ettől kezdve az emberek talán még inkább meg voltak félemlítve, és nyilván az erős
ellenpropaganda is hatott rájuk. A vallásos élet egyre rosszabbodott. Miközben az
értelmiség fokról fokra elmaradozott, a templom mellett kitartók nagyobb része
,az egyszerű falusi asszonyok" közül került ki. Ők jártak el a hétköznapi ájtatos¬
ságokra, a kilenc keddi búcsúkra, az októberi litániákra, ám az ilyen alkalmakkor
sem voltak többen tíz-húsz főnél. Különösen fájdalmas volt azt tapasztalni, hogy
a legnagyobb ünnepek is elvesztik a méltóságukat és vonzerejüket. 1961-ben kará¬
csony első napja hétfőre esett, ami munkanap volt, , minden üzem, vállalat, üzlet,
iroda a rendes hétköznapi munkában volt. Az emberek pedig mentek, s a legtöbbje
még az esti szentmisére sem mosakodott ki ünneplőbe és nem jött el a templom¬
ba. Éppen csak a gazdálkodó emberek tartották meg a karácsonyt úgy-ahogy?.?"?
Nem volt ez másképp a következő években-évtizedekben sem. 1962-ben a páter
keserűen jegyzi meg: , Micsoda rabszolgaság!"
Az a gondolat, hogy a csíksomlyói kegytemplom plébániai rangot kapjon,
1971-ben merült fel komolyabban P. Écsy János kegyhelyigazgatóban, aki ez irán¬
ti folyamodványát felterjesztette a püspöknek. A jogi átsorolás végül nem valósult
meg, de érdemes figyelmet fordítanunk arra, milyen érvelést fogalmazott meg, és
milyen tényeket ismertetett P. Écsy János. Az egyik a templom állami szempont¬
ból rendezetlen helyzete: , Az egyházmegye legjelentősebb temploma jogi szem¬
pontból a levegőben lóg. Az állami hatóságok nem ismerik el jogi személynek.
Bármilyen lényegi kérdésben kerestük meg, mindig a parochiához utasítottak. Ki¬
fejezetten meg is mondták nem egyszer, a kegytemplom rektorával sem tárgyalni,
sem intézni nem lehet semmit." A másik szempont a hívek pasztorális ellátása:
5 A kegytemplom környékén lakó hívek két szék között a földre esnek. A plébános
372 Daczó 2013. 226.
373 Daczó HD 20b. (1962. II. 5.)