Page 127 [127]
8. A kegyhely négy évtizede
kegyhely életében 1950 és 1989 között három szakaszt különböztethetünk
meg, amiben a fő szempont a külső nyomás ereje és az ott működő lelkipász¬
torok száma, kiléte.
Az első a nyílt, erőszakos elnyomás ideje, ami a rendház kiürítésétől, 1951
augusztusától 1957 júliusáig terjed. A kegyhely akkoriban hosszú évekre feren¬
ces nélkül maradt. 1952-től a kegytemplomban öt évig Bartos Mihály szolgált, aki
1957-ben nyolcvanévesen, nem sokkal a nyugdíjazása után halt meg," mellette
Trebits Jenő segédlelkész működött.
A második szakasz, a lassú enyhülés ideje Somlyón 1957 nyarától 1970 végéig
tartott. Ott helyben sem az 1958-tól megerősödő erőszakos elnyomás, sem az
1964-ben megadott általános amnesztia közvetlen hatása nem látszik jelentősnek.
Ebben a tizennégy évben lehetővé vált, hogy Somlyón egy ferences páter működ¬
hessen. Amikor Márton Áront 1955-ben kiengedték a börtönből, szinte azonnal
jelentkezett nála a ferences tartományfőnök, P. Benedek Fidél, hogy járjon közben
a somlyói rendház visszaadása érdekében. Erre ugyan nem került sor, a püspök
mégis megpróbálta, amit lehetett, és javasolta három szerzetes Somlyóra helye¬
zését. Az egyházügyi hivatal közülük csak egyet engedélyezett, így 1957-ben, hat
évvel a szétszóratás után P. Daczó Lukács személyében egyetlenegy ferences páter
visszakerülhetett Csíksomlyóra. Mozgásszabadságát természetesen korlátozták, és
az egyházügyi inspektorok rendszeresen zaklatták.
P. Daczó Lukács 1957 júliusától 1970 novemberéig működhetett a kegyhelyen.
Egyedüli ferences lelkipásztor volt ott csaknem másfél évtizedig. Ő volt annak
a korszaknak a kulcsembere, aki egyfelől tartotta a frontot a hatalommal szem¬
ben, másrészt igyekezett a hívek javára lenni mindenben, amiben csak lehetett.
Óvatossága megkímélte attól, hogy konfliktusba keveredjen a hatóságokkal akkor,
amikor az újra fokozódó elnyomás idején, 1961-től kezdve sorra börtönözték be
a rendtársait. Kitartása, remek gyakorlati érzéke, szervezőkészsége lehetővé tette,
hogy külső és belső vonatkozásokban egyaránt sok mindent elérjen, és nem riadt
vissza a fizikai munkáktól sem. A legnagyobb elővigyázatossággal óvta az értékeket,
rejtegette újabb és újabb helyekre nemcsak a kolostor könyveit és kéziratait, ha¬
316 Ferenczi 2009. 179.