Oldal 120 [120]
118 IN. A FELMÜLT (1949-1989)
tartalmaz Märton Äron püspök 1957-1960 közötti lehallgatäsi jegyzökönyveiböl.
Ezekben számos helyen olvashatók hasonlóan szókimondó, félelmet nem ismerő
megnyilatkozások, szemtől szemben egyházügyi és minisztériumi hivatalnokokkal.?§?
Noha külföldön nem tudhattak, még kevésbé hozhattak szóba minden részletet
(nehogy az informátorokat ki lehessen deríteni), az alapvonásokban nincs eltérés.
Szintén 1960-ban jelent meg rövid beszámoló az erdélyi katolikusok helyzetéről
a Rómában kiadott Katolikus Szemlében Tolnay Imrétől, ahol a fentiekkel egybe¬
hangzóan többek között ezt olvassuk:
A vallásellenes propaganda mind erősebb. A régi nagy búcsújárási szokás Csík¬
somlyóra és Radnára, amely egész vármegyéket mozgatott meg (híres marad
az 1948-as somlyói búcsú százezres tömegével) -, egyelőre a múlté. A megfé¬
lemlítés minden eszközét igénybe veszik; a fiatalság minden vasárnapját prog¬
ramokkal töltik ki, hogy idő a templom számára ne maradjon."
Több könyv témája lehetne a katolikus és a többi egyház helyzete a következő har¬
minc évben.?"! A papság és a ferencesek elleni retorziók az 1960-as években is több
hullámban következtek egymás után. Az internálásuk után tíz évvel, 1961-ben a dési
kényszerlakhelyen még továbbra is szerzetesi közösségben élők közül többeket le¬
tartóztattak, évekre elítéltek, és csak a nemzetközi nyomásra 1964-ben megadott
amnesztiával szabadulhattak.2? P. Bálint Szalvátor visszaemlékezése pontos rész¬
letekkel szolgál a letartóztatottakról, ítéletekről.?? 1964 januárjában huszonnyolc
egyházmegyés és tizenhárom szerzetes pap volt börtönben, akikért Márton Áron
szót emelt." Látva, hogy a közös rendi élet tovább már nem tartható fenn, másrészt
látva a fokozódó paphiányt, a ferencesek vállalták azt, hogy plébániákon teljesítenek
szolgálatot akkor is, ha azok korábban nem voltak ferences kézen vagy egészen el¬
dugottak voltak. Így kerülhettek ferences atyák 1957-ben, az esztelneki kényszerlak¬
hely feloszlatásakor Mikházára, Brassóba, Szárhegyre, Csíksomlyóra, majd 1964-ben
a dési kényszerlakhelyükről Kostelekre, Ojtozba, Bonchidára, Vicébe, Szentágotára,
Csicsókeresztúrra, Szentjobbra, Bálványosváraljára, Lázárfalvára, Zágonba.
Márton Áron helyzetének rendezésére a hatvanas évek végén kerülhetett sor.
Visszakapta mozgásszabadságát, elutazhatott Rómába a püspöki szinódusra, és
élete hátralévő éveiben idős kora és gyengesége ellenére is a régi elveihez hűen
kormányozta az egyházmegyét." Ugyanakkor a zaklatások és a félelem légköre
289 Nagy-Bodeanu 2019.
290 Tolnay 1960. 309.
21 Az újabb szakirodalom jó áttekintését adja Nagy-Bodeanu 2019.
22 Bartalis 2001. 61-62. Ekkor jelent meg a vallásszabadságról: Szent-Iványi 1964.
293 Vincze 2003. 125. sz., Pap 2002.
294 Marton-Nemes 1996. 124.
295 Virt 2002. 325-348, Vincze 2003. 149. sz. Vö. Sas 2014.