Oldal 119 [119]
7. DIKTATÚRA ÉS EGYHÁZ 117
nyadon volt teológiai tanár, később tartományfőnök lett, a pályája végén, 1939¬
ben pedig visszatért ugyanoda. Osztozott az erdélyiek sorsában, nem menekült el;
1951-ben tizenöt évre ítélték, de egy év után kiengedték. Súlyos betegen vitték
haza Olaszországba, hamarosan meg is halt.
Márton Áront 1949-ben hadbírósági perben életfogytiglani börtönbüntetésre
itelték,”** azonban - a nemzetközi tiltakozások hatására, valamint belátva, hogy
a katolikus egyházzal nélküle nem boldogulhatnak - 1955-ben szabadon enged¬
ték. Határozott elképzelésekkel látott munkához, és első körlevelében világossá
tette, hogy ő vezeti az egyházmegyét. Papjaitól egymás iránti bizalmat, fegyelmet,
buzgóságot várt el, és hozzátette: , akik az egyházi fegyelem ellen vétettek, fogad¬
ják az Egyház fegyelmi intézkedéseit engedelmes lélekkel?.285 1957-ben, pünkösd
előtt öthetes bérmakörútra indult a Székelyföldre, ami akkor igen erőteljes hatást
váltott ki: az emberek tódultak a beszédeire és a misékre, ezrek bérmálkoztak
meg, hiszen az egyházmegyében 1949 óta nem volt bérmálás. A hatalom minden
követ megmozgatott, hogy ellensúlyozza karizmatikus befolyását, programokat és
ideológiai kampányt szerveztek. A jelentések szerint a püspök huszonöt községet
látogatott meg, harmincezer emberrel érintkezett, és jelentős beszédeket mon¬
dott.§6 Nyilván ennek is része volt abban, hogy működését a továbbiakban is szo¬
ros felügyelet alatt tartották, s 1957-ben házi őrizetre ítélték: nem hagyhatta el
a püspöki palotát, még a nem messzi Teológia épületébe sem mehetett át. Ebben
a helyzetben is vállalta, hogy titokban pappá szenteli azokat a ferenceseket, akik
az ötvenes években a dési rendházban a velük együtt internált teológiai tanárok
vezetése mellett elvégezték tanulmányaikat. Benedek Domonkos, Gajdos József és
Pap Leonárd szentelésére 1956 decemberében, további ötük (Márk József, Bartók
Albert, Czettele Dezső, Stelli Benedek, Nagy Tarzícius) szentelésére pedig 1957
novemberében került sor. Az ő lelkipásztori pályájukat ez az indítás határozta meg,
és később ők nyolcan biztosítottak folytonosságot a szétszóratás előtti nemzedékek
és a szabaddä vält szerzeteskôzôsség élete kôzôtt.257
1960-ban Märton Âron püspök határozott levélben kérte a , vezértitkár urat",
hogy tegye jóakaratú megfontolás tárgyává a ferences provinciális kérését, amely
arra irányult, hogy adják ki a működési engedélyt a ferences szerzetesházak ré¬
szére. Ennek kapcsán szókimondóan, kertelés nélkül vázolta az egyház és a hívek
súlyos helyzetét, az egyház megcsonkított helyzetét, a minimálisra korlátozott
lelkipásztori működést, a veszélyeztetett istenhitet, a lelkiismereti kényszert és
a megfelemlitest (3. melleklet).?°° Egy frissen megjelent kötet bőséges válogatást
283 Bartalis 2001. 89-91.
284 Az ítélet szövegét szerkesztve közli: Vincze 2003. 84. sz.
285 Virt 2002. 278.
86 Bottoni 2008. 313-320.
287 Marton 1996. 179-182, Bartalis 2001. 56-58, Virt 2002. 289-290, Sarany 2010.
28 GYEL 1960-182/14. Ferencrendiek helyzetérél. Gépiratos fogalmazvany.