Oldal 117 [117]
50. A ferences kolostor Körösbänyan, 1952-1956-ig a szerzetesek kenyszerlakhelye. (Forräs:
Dévai Szent Ferenc Alapítvány)
rálátni a szomszédos szovjet laktanyára) a ferenceseket három csoportban három
rendházba szállították el: Körösbányára, Esztelnekre és Désre. Az elosztást saját
maguk jelölhették ki, és velük tartottak a vezetőik is. Désen a rendi vezetés, a teo¬
lógia tanárai és a növendékek együtt maradtak, és titokban komolyan folytatták
a teológiai képzést. Szabadegyetemet indítottak, énekkart szerveztek, és a környező
településeken is kiterjedt lelkipásztori munkát végeztek. 1961-ben letartóztatták
az ottani vezetőket és tanárokat, akik aztán éveket töltöttek börtönben, de a kö¬
zösség együtt maradt egészen 1967-ig. Akkor kifejezett utasításra kellett elhagy¬
niuk addigi lakhelyüket." Esztelneken az odakerült körülbelül harminc szerzetes
megélhetését a nagy kert megművelése és a gazdáknál vállalt munka biztosította.
P. Daczó Lukács itteni éveiben arról lett ismert, hogy valamennyit értett az or¬
vosláshoz, gyógynövényekkel foglalkozott, és a kellő időben az akkor egészen új¬
nak számító első antibiotikumot, a penicillininjekciót is be tudta adni. Néhány év
után, 1957-ben az itteniek jó része a püspök segítségével el tudott helyezkedni
plebäniäkon, így az esztelneki , tábor" feloszlott."
1951-ben, ugyancsak az internálás napján vitték el a brassói rendházból Boros
Fortunátot, korábbi provinciálist is, de nem a többiekkel együtt Máriaradnára, ha¬
279 Uo. 52-67, Pap 2002.
280 Bartalis 2001. 67-73, Sas (szerk.) 2002. 141-154. (P. Keresztes Albin).