Oldal 116 [116]
114 IN. A FELMÜLT (1949-1989)
álló eszközt. Egyszerre kellett a konspiráció minden fortélyát felhasználva fedve
maradni a hatalom és annak titkosrendőrsége előtt, ugyanakkor az egyházmegye
papsága körében tudatni kellett, hogy ki az aktuális vezető, és mik az ő érvényes
rendelkezései. A rendszer jól fedett működéséről jóval később is csak kevés közlés
került nyilvánosságra. Részleteket a jezsuita szerzetes Godó Mihálytól, Léstyán
Ferenctől és a ferences P. Ferencz Ervintől tudunk, de a sejtetések elárulják, hogy
mindent ők sem adhattak ki." Titokban például nemcsak ordináriusok kinevezé¬
sére, hanem valódi püspökszentelésekre is sor került, hogy az apostoli szukcesszió
folytonossága semmiképp ne szakadhasson meg. A kommunista hatalom egymás
után fogta el a titkos ordináriusokat és tette lehetetlenné a működésüket. Lefog¬
ták többek között a kijelölt titkos püspök Boga Alajost, a titkos püspök (boldoggá
avatott) Bogdánffy Szilárdot, a szemináriumi rektor Gajdátsy Bélát, a felszentelt
püspök Maczalik Győzőt, a titkos püspök Sándor Imrét, a később boldoggá avatott
szatmári püspök Scheffler Jánost, akik mind vértanúhalált haltak a börtönben."
Titkos püspököket másutt, például a csehszlovákiai katolikus, valamint a romániai
és szovjetunióbeli görögkatolikus egyházak számára is szenteltek, akik ugyancsak
súlyos börtönbüntetéseket, kényszermunkatáborokat szenvedtek el.
Mivel a szerzetesrendek működését 1949-ben betiltották," ex lex állapotban
voltak. Éveken keresztül minden állami elismerést nélkülözve végezték tevékeny¬
ségüket, vezető hivatalosan nem léphetett fel a védelmükben, így a helyzetük kilá¬
tástalannak látszott. A represszió 1951-ben folytatódott. Augusztus 20-ára virradó
éjszaka minden rendház minden szerzetesét internálták, és Máriaradnára, az otta¬
ni ferences kolostorba szállították. A körülbelül százhúsz ferences együvé került
mintegy nyolcvan szerzetesnővérrel is. Ebben a helyzetben a hatalom abban bízott,
hogy a rendi közösségek maguktól fognak szétszéledni, és feladják összetartozá¬
sukat. Nem ez történt, az internálás a visszájára sült el. Máriaradnán továbbra is
teljes maradt a rendi szervezet, a szerzetesek elfogadták a további működésük alap¬
elveit, megszervezték a közös életet, sőt a fiatalok még egy kézzel, majd írógéppel
szerkesztett közösségi lapot is indítottak Erdélyi Ferences Futár címmel. Eközben
természetesen sok nehézséggel is meg kellett küzdeniük, korlátozták őket szabad
mozgásukban, és semmilyen módon nem gondoskodtak ellátásukról. Nem számol¬
tak azonban azzal, hogy a ferences hagyománynak szerves része a szegénység és
az adományokra, hívekre való ráutaltság. Az emberek hamarosan megindultak, és
ellátták a szerzeteseket minden szükségessel, sőt a kényszerűen elhagyott települé¬
sekről kiindulva gyakorlatilag országos gyűjtést, segélyakciókat is szerveztek." Tíz
hónappal később, 1952 májusában (amikor kiderült, hogy a rendházból egyenesen
275 Godó 2002, Léstyán 2003, Tánczos 2010a.
276 Jakubinyi 2005.
27 A betiltásról szóló 810/1949. sz. minisztertanácsi rendelet 1949. augusztus 1-jén jelent meg
a Hivatalos Közlönyben (Buletin Oficial). Idézi: Bíró M. 2003. 66.
278 Bartalis 2001. 37-49.