Page 106 [106]
104 II. A RÉGMÚLT MA
már csak a következő négy szabadon megtartott búcsúra hatott közvetlenül, utána
már nem lehetett betartani, mégis ez volt az, amire évtizedeken át emlékeztek.
1946-ban Márton Áron alighanem pontosan látta a lehetőséget, hogy a búcsúra
összegyűlt tömegnek csak egy gyújtó szónoklat kellett volna, hogy politikai köve¬
telésekbe kezdjen. Azt is tudta, hogy ennek tragikus következményeitől meg kell
óvni a népet, s hogy neki kell magára vállalnia az igazság kimondását, a követelések
megfogalmazását. Abban az évben, az újjáépítés és az igazságos újrarendeződés
iránti, akkor még nem irreális reménykedések közepette minden korábbinál na¬
gyobb tömeg ment a búcsúba, lehettek száznegyvenezren is. A püspök a pünkösdi
beszédében előttük is hangoztatta a népközösség azon jogát, hogy akaratán kívül
ne vethessék alá a kisebbségi sors szenvedéseinek.
Nem túlzás azt állítani, hogy a beszédnek történelmi jelentősége volt. Sem
a román, sem a magyar sajtó nem foglalkozott vele, a hatalom a határ mind¬
két oldalán igyekezett titokban tartani azt. Azonban ez volt az első, és talán
az egyetlen eset, hogy a békeszerződések igazságtalanságai miatt ilyen tömeg
előtt tiltakozás történt. A beszéd után a tömeg fegyelmezetten hazavonult,
és másnapra egész Erdély tudta, hogy miről beszélt a püspök Csíksomlyón."
Virt László értékeléséhez érdemes felidézni a kortársat. Márton Áron gondoskodott
róla, hogy a beszéd szövegét előre megkaphassa mások mellett a bukaresti magyar
nagykövet is, aki aztán hosszas diplomáciai jelentést írt Budapestre.
A jelenlévők szerint a püspöki beszéd előtt a légkör annyira telített volt, hogy
az elkeseredettség könnyen politikai tüntetésben robbanhatott volna ki. Hallat¬
szottak olyan hangok is, amelyek azt kívánták, hogy a gyülekezetnek az 1918-as
gyulafehérvári példa nyomán nemzetgyűléssé kellene átalakulnia és a párizsi
határozat elleni tiltakozás jeléül a Magyarországhoz való csatlakozást kellene
követelnie... Az egybegyűlt nép a beszéd hatására valóban megőrizte a fegyelmét,
a jelenlévő román csendőr őrnagy, a kivezényelt karhatalom parancsnoka - aki
előzőleg aggodalmát fejezte ki a nép hangulata miatt, amely szerinte a párizsi
határozat után napokig , nem dolgozott, csak izzott és minden akcióra képes lett
volna? — a beszéd után elismerését fejezte ki a püspöknek, hogy papjainak adott
szigorú utasítása nyomán a tömeget ennyire fegyelmezetten sikerült mozgatni
és rendben tartani.
Ezekből az évekből újabb kutatások is felszínre hoztak részleteket. Mirk Szidó¬
nia közlése alapján említést érdemel, hogy 1948-ban a kedvelt ferences népszó¬
nok, P. Lukács Mansvét mondta a szentbeszédet a nagymisén. Pár nappal később
239 Virt 2002. 147-149.
240 Uo. 150-151. Kiemelés az eredetiben.