Page 86 [86]
84 II. A RÉGMÚLT MA
Nagyméltóságod előtt nem kell magyarázatát adnom, hogy milyen szerepet
töltött be a kegytemplom és a vele kapcsolatos ájtatossági gyakorlatok búcsús
összejövetelek, mellette kifejlődött intézmények, szokások katolikus székely
népünk vallásos hitében való megtartásában, megmaradásában a történelem
folyamán. Észak-Erdélynek az anyaországhoz való visszacsatolása után az volt
a benyomásunk, hogy ezt az anyaország is különösképpen megérezte, és úgy
Magyarország katolikus népe, mint kormánya Csíksomlyót legnemzetibb szen¬
télyének, kegyhelyének tartja, és innen magyarázható meg, hogy a magyar kor¬
mány mindent megtett 1940 novembere után, hogy a földrengés által megron¬
gálódott kegytemplomot a legsürgősebben rendbehozzák. Az erdélyi katolikus
restaurációt Csíksomlyó nélkül el sem tudjuk képzelni."
P. Benedek Fidéltől tudjuk, hogy a kisbazilika rang elnyerése érdekében Márton
Áron , gyönyörű írást, vallomást nyújtott be, erős pártfogást Csíksomlyó és felemelé¬
se mellett". Igazolást adott Scheffler János szatmári püspök, és csatlakoztak a világi
hatóságok is: ajánlást küldött a miniszterelnök, Kállay Miklós, a kultuszminiszter,
a kereskedelmi miniszter, a királyi család nevében József Ferenc főherceg, továb¬
bá természetesen Csík vármegye törvényhatósága, , mely lelkesen tesz vallomást,
hálásan érez és erősen kér". A római válasz az első felterjesztésre pozitív volt, és
kért egy további leírást a templom művészeti értékeiről, amit 1945-ben Kovács
Dénes, a somlyói tanítóképző frissen odakerült szaktanára készített el.!” Az akta
egy teljes értékű fényképalbumot is tartalmazott a templomról és a kegyszoborról
(mennyire örülnénk, ha ennek valahol a nyomára lehetne bukkanni).
A háború okozta akadályok folytán az eljárás a vártnál kicsit lassabban, csak
1948-ban zárult le, de az eredményről akkor már nem tudták hivatalosan értesíte¬
ni az egyházmegyét és a ferenceseket. Mire erről 1950-ben megjelent a Szentszék
hivatalos közlönyében az úgynevezett apostoli levél, azakor Románia már megszakí¬
totta a diplomáciai kapcsolatait a Vatikánnal, kiutasította a pápai nunciust, az egy¬
ház nem tarthatott hivatalos kapcsolatokat a római központtal, és egész Erdélyben
nem volt szabadlábon katolikus püspök (beleértve a görögkatolikusokat is). Ezért
a döntést még az illetékesek is csak hallomásból tudhatták meg.
1955. április 22-én a dési internálásból küldött levelében a ferences tartomány¬
főnök, P. Benedek Fidél közölte a börtönéből frissen szabadult Márton Áronnal
a hírt, amiről ő is csak ,rádióbemondás útján" szerzett tudomást: ,a csíksomlyói
kegytemplom elnyerte a »basilica minor« kivältsägät”. Hozzäteszi: „foghatö igazo¬
läsunk kéznél nincsen, ezért így közlöm mindaddig, amíg egészen hiteles igazolá¬
sát is megkaphatjuk".""
197 Forräs: GYEL 1943-919.
198 Benedek F. 2000b.
19 GYEL, szälas iratok.