Oldal 76 [76]
74 II. A RÉGMÚLT MA
Műszeres vizsgálatot a régész Benkő Elek végzett farestaurátor, paleoantropológus
és könyves muzeológus közreműködésével 2015-ben." Ennek nyomán bizonyos¬
sá vált, hogy a talapzat félgömbje egykor szélesebb és magasabb volt, ahogy azt
régi metszetek is mutatják, tárgyi bizonyítékát pedig jól látták a szakemberek: , az
eredeti félgömbből egy körülbelül 20-25 cm széles alsó szeletet valamikor nagyon
durván lefűrészeltek úgy, hogy a két oldalról indított vágás síkjai nem találkoztak
pontosan." A gyanú szerint erre a 19. század közepén kerülhetett sor, amikor
a szobrot új helyére, a ma is használt oltár mögé szerkesztett posztamensre állí¬
tották. Ezzel együtt a ruházat alsó redőit is megcsonkították. Nem tudjuk, miért
nem készítettek egy olyan tartószerkezetet, amely lehetővé tette volna a csonkolás
nélküli elhelyezést, a tágas új templomban erre biztosan lett volna mód. Régóta
tudták, hogy a szobrot többször is újrafestették, illetve újraaranyozták, ennek rész¬
leteit ugyancsak a legfrissebb vizsgálat tárta fel. A szerzők Joseph Mohr 1747-ben
készült életnagyságú, a Mária-szobrot ábrázoló olajfestményével vetették össze
a színezéseket. Az is kiderült, hogy Mária arcát két helyen is faszegekkel rögzí¬
tett fadarabokkal egészítették ki, a jobb oldali hajfürtjét is külön fából faragták és
applikálták, egy helyen pedig a faanyag csomóját javították." Mária fején erede¬
tileg nem volt korona, haját egy gyöngyös koszorú fogta össze. A szobrászatilag
kidolgozatlan fejtetőbe be van ütve egy kovácsoltvas hurok, ennek segítségével
rögzíthették a szobrot az oltárszekrényben a nem ismert eredeti helyén. A szobor
eredeti, kissé féloldalra tekintő testtartását egy hátoldalra erősített deszkatoldás
segítségével kiigazították és frontálisra alakították (a fedő aranyozás miatt ez
is csak műszeresen vehető észre), és így erősítették hozzá a sugárkoszorút. En¬
nek is volt egy korábbi, 1664-ben és egy későbbi, a 19. század közepén készült
változata."
Az új, 1876-ban fölszentelt templomban a kegyszobor is új helyre, a főoltár mö¬
götti emelvényre került, ahol a búcsúsok könnyebben megközelíthették és elérhették.
Régebben öltöztették is a Mária-szobrot. A barokk korban adtak rá ruhát, amit
a fejéhez szögecselhettek. Mikor aztán a 19. században a szobor alakját sugárko¬
szorúval vették körül, a főalak öltöztetését abbahagyták, és csak a (ruhátlanul kifa¬
ragott) Jézus alakját öltöztették tovább. Ez csak az 1960-as években maradt abba
(erre a 8. fejezetben visszatérünk).
Világos, hogy Csíksomlyón nem a szobor, hanem az általa megtestesített Szűz
Mária áll a tisztelet középpontjában; a tárgy Szűz Máriának csak a ,képmása",
(ikon, imago); ezért beszéltek a 18-19. században Szűz Mária , csodálatos képé¬
ről". A tisztelet óvja, védi a szobrot, és elhárít, elutasít minden olyan hatást, ami
a szoborral szemben támadna, utólag pedig ezekből legendás történetek lesznek.
162 Benkő et al. 2016.
163 TJo. 24.
164 Uo. 27-28.
165 Uo. 31.