Seite 62 [62]
14. Hálatáblák márványból, fából a szentélyben
az 1970-es évektől (2005)
II. A RÉGMÚLT MA
mellett újabban fából készültek is feltűn¬
tek. Mivel az anyag és a feliratozás sem
számít olcsónak, a kis méretű táblákon
kevés szöveg fér el. A szövegek a privát
és a nyilvános emlékezés-emlékeztetés
határvidékén helyezkednek el. Minden
tábla hátterében személyes tapasztala¬
tot, tapasztalattörténetet sejthetünk,
emiatt még az egy-két szavas köszöne¬
teket is nehéz lenne pusztán formaság¬
nak tartani, noha azok pontos tartal¬
máról az esetek túlnyomó többségében
nem szerezhetünk tudomást. A monog¬
ramok mögött rejtve maradnak a szemé¬
lyek, támpontot inkább az évszámok ad¬
nak. Módszeresen ugyan nincs feltárva
ez az emlékanyag, de úgy látszik, hogy
1959 előtti táblát nem találunk itt, aztán
szép számmal sorjáznak az egymást kö¬
vető évtizedekből, és megszaporodtak az
1980-as években. Néha látunk kereszt¬
és/vagy családneveket, beceneveket,
helységneveket; nagyon kevés azono¬
sítható közülük (ilyen például: , Hálá¬
ból Máriának Kilyénfalváról az András
család 1987", vagy egy magyarországi:
, Köszönet néked Istenem, hálából a Ba¬
latoni család Alsózsolca 20027). A leg¬
gyakoribb motiváció a köszönet, amit
a túlnyomó többség a hálából, azontúl
a ritkább köszönöm szóval fejezett ki;
a , címzett" csaknem mindig Szűz Mária
(Máriának, Szűzanyának, Jó Anyám), és
csak elvétve fordul elő Szent Antal vagy
Isten. Előfordul román nyelvű köszönet
is. A 2004. decemberi népszavazás után
egy bocsánatot kérő tábla is megjelent
— rovásírást formázó hosszabb szöveggel.
Nemigen kételkedhetünk benne - noha