Seite 60 [60]
58 II. A RÉGMÚLT MA
templom megépítését: az immár „legalizält” kegyhelyen a bücsüjäräs fellendülé¬
sére gondolhattak.
1802. október 26-án erős földrengés rázta meg Dél-Erdélyt, ami sokfelé oko¬
zott károkat, Brassóban és környékén súlyosabbakat is: épületek dőltek össze vagy
váltak lakhatatlanná, Sepsiszentgyörgyön például templomboltozat szakadt be."
Noha nincs határozott említés arról, hogy ez Csíksomlyón pontosan mivel járt,
csaknem biztosra vehetjük, hogy a régi templomépület lebontását ennek nyomán
határozták el. Két évvel később, 1804-ben kezdődött meg az új, ma is álló temp¬
lom építése. Ennek szellemi atyja és szervezője P. Losteiner Leonárd lehetett, akit
a rendi vezetés 1802-ben helyezett Somlyóra, s aki ott élt 1826-ban bekövetkezett
haláláig. Ez a váltás és változás radikális volt: a régi épületből semmit nem tar¬
tottak meg, alig néhány kődarab őrzi a sok vihart megélt régi templom emlékét.
Az építkezés nehezen haladt; Losteiner még megélte tető alá hozását, de az oltár
csak húsz évvel a halála után, 1848-ra lett készen, a templom felszentelésére pedig
1876-ig kellett várni. A rendtörténet úgy tartja: azért, mert nem volt hozzá elég
anyagi forrás. Biztosan igaz ez is; de hogy miért nem volt, arra nem elég magya¬
rázat az általános szegénység. Száz évvel korábban a ferencesek szerte Erdélyben
sokkal , hátrányosabb helyzetben", mégis eredményesen építkeztek. Nem alapta¬
lan a gyanúnk, hogy a kegyszoborhoz már nem áramlottak a korábbihoz hasonló
bőkezű adományok, és a nagyobb vállalkozásokhoz nem volt könnyű támogatókat
megnyerni. Meglazulhatott a ferencesek és az elit korábban igen szoros kapcsolata;
a középkori templom helyén emelkedő új falak már más, szekularizáltabb, világia¬
sabb arculatú világba épültek be.
A 19. század folyamán az erdélyi ferencesek csíksomlyói közössége sem maradt
mentes a rend egészét érintő visszaeséstől. Megpróbáltatást hozott a szabadság¬
harc is, a megtorlás az iskola bezárásával, hadisarccal, a nyomda lefoglalásával járt,
és emiatt egy időre a búcsújárás is abbamaradt.
Az új templom jellegzetességét a visszafogott, klasszicista elemekkel kevert
barokk ízlésvilág adja meg. A hangsúlyos homlokzatot a két torony uralja. Közöt¬
tük három bejárat fogadja az érkezőket. Ez a homlokzati kép a jezsuita templo¬
mok típusát követi, annak simább, kevésbé tagolt változata. Ilyen volt akkoriban
Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Erzsébetvárosban, hasonló kéttornyos feren¬
ces templom épült Szamosújvárott és Székelyudvarhelyen; előképeik között ott
lehettek távolabbi 18. századi barokk ferences kegytemplomok, mint Máriaradna,
Mätraverebely-Szentküt, Märiagyüd.'?! A templom 16,45 möteres belsö szelessege
a legnagyobb az összes erdelyi barokk templom között, tetöszerkezetenek külön¬
legessége pedig a dongaboltozata: ez teljes egészében fából készült, mert ekkora
äthidaläst teglaboltozattal - annak nagyobb sülya miatt - nem lehetett volna meg¬
oldani. „A belsö terböl a vakolt, festett felület megkülönböztethetetlen egy igazi
130 Koch 1880. 110-111.
131 Veöreös 2005a. 2006.