Page 56 [56]
54 II. A RÉGMÚLT MA
hogy ezeket eredetileg még a székelyek előtti magyarság használhatta, de aligha
igazolható az az elképzelés, hogy a csíki templomok közül bármelyik is Szent István
kori alapítású lenne. A terület nemcsak a középkori magyar királyságban, hanem
azt követően is a katolikusok fellegvárának számított, ahol a 16. századi hitújítás
még ideiglenesen sem járt sikerrel. Ha nem is beszélhetünk kifejezett üldözésről,
feltehetjük, hogy a katolikusokat érő erőteljes korlátozások, illetve az ezekkel való
szembenállás olykor akár villongásokat is okozhattak.
Ismert, hogy a csíksomlyói ferencesek első temploma - minden bizonnyal a rend¬
házzal együtt - az 1440-es években épült meg. Erről az első írásos adatunk IV. Jenő
pápának a templomépítéshez búcsúkiváltságokat biztosító irata 1444-ből.""§ A kol¬
duló rendek középkori rendházait akkoriban Európa-szerte városokban alapítot¬
ták meg, ahol a polgárság a folyamatosan biztosított adományaival el tudta tartani
a közösségeket. Csiksomlyö nemhogy nem város, de a középkorban még csak falu
sem volt: miért alapítottak ott ferences kolostort, mire alapozták annak jövőjét?
Újabb történeti kutatások más fontos kérdéseket is felvetettek. Hogy lehet az,
hogy egy még éppen csak épülő templom 1444-ben pápai búcsúkiváltságokat kap?
Miért , özönlik a népek nagy serege" egy ilyen új templomhoz? Hogyan lehetséges,
hogy az ország kormányzója, Hunyadi János templomépítést támogat egy auto¬
nóm székely székben? Miért teheti meg, hogy hatalmi szóval szolgáló családokat
(confraterek) rendel a rendház mellé? A gyér írott források nem sokat segítenek
a biztos válaszok megtalálásában. Botár István azt feltételezi, hogy a Somlyó név
egy korábbi nagyobb, Árpád-korig visszanyúló magánbirtokot jelölhetett, melynek
területén több falu is létrejött: Várdotfalva, Csobotfalva, utóbbiban plébániatemp¬
lommal. , Utóbb e »birtok« felbomlott, de a kialakult, közben székellyé vált falvak
között megmaradt terület nem került teljesen székely közösségi tulajdonba, részben
megmaradt magánbirtokként, és megörökölte a Somlyó nevet. A terület tulajdono¬
sai igy a saját földjükre hívhatták a ferenceseket, azt — nem lévén székely birtok
— el is adományozhatták, vagy a kormányzó is megszerezhette, illetve ehhez kötő¬
dően confratereket is adományozhatott a kolostornak. Ez esetben érthető lenne,
hogy noha nincs ténylegesen Somlyó falu, miként »somlyöi« a ferences kolostor,
a csobotfalvi plébániatemplom, illetve Vardotfalva is."!"
Ez az elgondolás - hogy itt egy, főként az elit által alapított és támogatott
szerzeteskôzôsség született — érthetőbbé tenné azt is, hogy Erdélyben ez volt
az egyetlen ferences ház, amely a 16. századi reformáció évtizedei során túlél¬
te a szerzetesközösségek gyors felbomlását. Az 1568-as tordai vallásbéketörvény
után harminc-negyven évvel Erdély területén gyakorlatilag már nem is maradtak
szerzetesek: a korábbi tucatnyi ferences rendházból kétszáznál több szerzetes tűnt
el. És noha az 1620-as években Erdélyben sok rendház állt üresen, nem lehet vé¬
letlen az sem, hogy a katolikus urak csak és éppen ennek a megmentésére fogtak
18 Benedek 1944, Mohay 2009. 37-56.
119 Botär 2012. 110-111. Vö. Botär 2014, 2019.