a gyűjtő- és feldolgozómunkáját különböző időkben végezte, hátrahagyott kéziratai¬
nak egy részéből jóval halála után jelent meg a kötet." A szerkesztő, illetve sajtó
alá rendező általában nem tudta eldönteni, hogy megállapításai mikorra vonat¬
koznak, illetve hogy saját tapasztalatból származnak-e, vagy másokra támaszkod¬
nak. Székely László főként hagyományos szokásokat akart leírni, ezek megkopását
érzékelte-érzékeltette. Szokásokat és saját élményt együttesen keresett, látott és
mutatott be a ferences P. Papp Asztrik 1940-es években készült kismonográfiá¬
ja is, amely ugyancsak jóval a halála után, Fodor Sándor szerkesztésében jelent
meg." Írásában a szerző a legtávolabbról érkező mikházi keresztalja útját és búcsús
gyakorlatát követte végig élményszerűen, szinte óráról órára pontos időrendben.
Legutóbb Tánczos Vilmos foglalta össze a témát könyve rendszerező, részletező
fejezetében." A tudós kutató leírásában a régi hagyományok, az újabb és a leg¬
újabb fejlemények együttesen jelennek meg, számos résztvevőtől — köztük papok,
moldvai és gyimesi zarándokok, búcsúvezetők - származó idézettel, sok fényképpel
együtt, érzékeny figyelemmel a változásokra és a változatokra is. Amit mindehhez
a magunk részéről érdemben hozzá tudunk tenni, az a modern idők részletezése,
és az, ahogy magán a kegyhelyen lezajlik a búcsú lüktető forgataga.
A kegyhelyeken megtörtént csodák - gyógyulások, jelenések, imameghallga¬
tások - történeteit a jól ismert mirákulumok gyűjteményei őrzik." Tüskés Gábor
kiterjedt mirákulumanyag felhasználásával a történeteken túl az egész hazai barokk
kori búcsújárást rendszerbe tudta foglalni. A kegyhelyek alapításához, létrejöttükhöz
a legtöbb esetben ugyancsak csodás történetek, égi jelenések, segítségnyújtások
kapcsolódnak, mint amilyen Loretto esetében Szűz Mária názáreti házának angya¬
lok által történt odahelyezése, szobrok csodálatos megtalálása, jelenések (Mária¬
gyűd stb.), könnyezések (Máriapócs, Győr). Ahogy időben közeledünk a jelenhez,
úgy válnak ezek a történetek , személyesekké", vagyis a jelenéseik tanúi kívülállók
számára is igazolható módon szólalnak meg, mint Lourdes (1857), Fatima (1917),
Siracusa (1953). Egy világtalan asszony látomásai nyomán új kegyhely lett Erdély¬
ben az 1990-es évek közepétől Szőkefalva, ami a kortárs néprajz és folklorisztika
„szeme lättära” ment végbe."
8° Székely 1995, a búcsú leírása: 182-201. - Hagyatéka (több gépelt, bekötött, címekkel is ellá¬
tott kézirat) a Kriza János Néprajzi Társaság Archívumában, illetve a Szegedi Egyetem Nép¬
rajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén található meg.
87 Papp A. 1995.
88 Tanczos 2016. 121-162.
8 Mariavolgy elbeszélésgytijteményét Knapp Eva és Tiiskés Gabor (1999) elemezte. Nemrég
látott napvilágot Mariagytid (Rosner 2017) es Budakeszi-Makkosmäria miräkulumos könyve
(Bednärik 2018).
% Györfy 2012, Peti 2012. 113-132, Pöcs 2018.