Page 42 [42]
40 I. BEVEZETÉS
életének emlékhelyei a Szentföldön, és azok a helyek, ahol jeles szentek ereklyéit
őrzik. A kegyhelyek egy harmadik típusa a középkortól kezdődően a kegyképek
és -szobrok körül szerveződött, amelyek főként Szűz Máriához kapcsolódtak. (Ez
utóbbi esetben természetesen nem lehetséges az ereklyekultusz, mert neki nin¬
csenek földi maradványai.) A katolikusoknál és az (orosz, szerb, román, albán és
még hosszan sorolhatnánk) ortodox egyházak sorában a kegyhely és a zarándok¬
lat a mai napig élő gyakorlat, a protestáns felekezetek viszont szakítottak ezzel
a hagyománnyal, hiszen sem a szenttisztelet, sem az ereklyetisztelet nem része
a hitrendszerüknek.
A kegyhelyekre történő zarándoklatoknak egy szűkebb halmaza a búcsújárás
a kegyhelyekre. Ennek fogalma és gyakorlata csak a római katolikus egyházban
alakult ki a középkorban, és szorosan összefügg a katolikus teológia indulgentia ta¬
nával. Hátterében az a hit áll, hogy az egyház elengedheti a bűnökért járó elégtétel
(közkeletű, de nem teljesen pontos szóval a , büntetés") egészét vagy egy részét,
mert Jézus Krisztus és a szentek érdemei együttesen alapot adnak ehhez. Analo¬
gikusan ezt fejezi ki az ,egyház kegyelmi kincstára? (thesaurus Ecclesiae) fogalom,
ahol , a kegyelmeket és érdemeket nem dologilag, hanem perszonalisztikusan kell
értelmezni”.” Érvényes egyházi tanítás szerint az egyháznak van arra hatalma,
hogy búcsúkat engedélyezzen, és ezek hatékonyan szolgálják a hívek üdvösségét,
ezért azokat tiszteletben kell tartanunk."
Ezt a felfogást az ortodox egyházak nem fogadják el (ezért ott nincs búcsújá¬
rás, csak zarándoklat), a protestánsok pedig kifejezetten tagadják (tehát ott sem
egyik, sem másik nincsen). A gyakorlat és annak teológiai reflexiója, illetve egy¬
házjogi szabályozása egymással párhuzamosan alakult a nyugati (római katolikus)
kereszténységben, és a pápák lassanként bücsükivältsägokat adomänyoztak a za¬
rándokhelyeknek: bizonyos napokon bizonyos feltételek mellett teljes vagy részle¬
ges búcsú nyerhető. Ez speciális értelmet adott a kegyhelyeknek, és elkülönítette
őket más egyházak és más vallások zarándokhelyeitől.
A katolikus/latin egyházi nyelvezet nem is különbözteti meg a kettőt: a sanctua¬
rium egyaránt jelent kegyhelyet és búcsújáróhelyet, a peregrinatio pedig zarándok¬
latot és búcsújárást. A kettőre egyazon kifejezést használja az angol is, a pilgrimage
nem tesz különbséget a zarándoklat és a búcsújárás között. Mivel a kegyhely és
a búcsújáróhely fenomenológiailag alig választható el egymástól, ez indokolhatja,
hogy a két kifejezés egymás szinonimájaként is használatos.
A búcsú (indulgentia) dologi-jogi értelmezése és ezzel a búcsújárás üzleties¬
sé válása (a ,lelkek java? értelmében éppúgy, mint az anyagi javak érdekében)
a 15. századra közismerten olyan visszaélésekhez vezetett, amelyek ellen a refor¬
mátorok erélyesen felléptek. A tridenti zsinat megerősítette és pontosabban fogal¬
7 Előd 1983. 586, KEK 1471. bek.
73 Elöd 1983. 588.