Page 31 [31]
1. CÉLOK, MÓDSZEREK, FORRÁSOK 29
hogy ez a nagyszabású nyilvános ünnep - hasonlóképp, mint valamiféle nagysza¬
bású rituális dráma is -— változik, és megvannak a külső körülményei, a rendezői,
a , forgatókönyve", a terei és a szereplői. A 10. fejezet az 1989-es , változás" ki¬
bontakozását mutatja be a társadalom és az egyház, majd a ferences szerzetes¬
rend életében, továbbá felidézi az 1990-ben elsőként szabadon megtartott búcsút.
A 11. az átfogó program után az ünnep idejének főbb cselekményeiről szól, mint
amilyen a virrasztás és a napvárás, a körmenet és annak átrendezése, a nagymi¬
se és a passiójáték. A 12. fejezet tér rá az ünnep tereire, ahol a korábbi leíráson
túlhaladva a tér használatára esik a hangsúly: a kegytemplomból kiindulva annak
szűkebb környezetétől haladva a Kis-Somlyó hegy és a tágabb környezet irányá¬
ba. Ide csatlakozik a búcsú vonzáskörének bemutatása is. A 13. a vezetőkhöz lép
közelebb, akik között egyháziak és világiak egyaránt vannak, és személyes bemu¬
tatásukon keresztül láttatja tevékenységüket és azok eredményét. Az 14. fejezet
részletezi a hagyományos vonzáskör régi búcsújáró csoportjainak zarándoklatait
úgy, hogy a kegyhelyhez közelebbi csíki székely településektől halad a távolab¬
biak felé, egészen Moldváig és Bukarestig. A 15. fejezetben egyénekhez lépünk
közelebb, akik a saját szavaikon keresztül mutatnak meg valamit találkozásaikról
a szenttel, a transzcendenssel.
Az V. rész négy fejezetének tárgya a búcsújárás és a kegyhely új hangsúlyainak,
változó dimenzióinak kibontakozása. A 16. fejezetben a zarándok- és turistaszere¬
pek találkozását és szétválását vizsgáljuk meg konkrét magyarországi és szlovákiai
magyar csoportok bemutatásán keresztül. A 17.-ben a búcsú tárgyi és piaci vonat¬
kozásai kerülnek sorra. A 18. fejezetben a média látásmódját és hatásait mutatjuk
be kiterjedt sajtóanyag és televíziós műsorok, illetve azok készítésének háttere
alapján. Végezetül a 19. fejezet elemzi azt, amiről Csíksomlyó manapság a legin¬
kább ismert: hogyan vált nemzetivé ez a kegyhely. A fogalom és a 19-20. századi
előzmények után térünk rá arra, hogyan teszi az élményközösség, a nemzeti jelké¬
pek használata a résztvevők számára átélhetővé a nemzeti identitást, és két jelké¬
pi erejű eseten keresztül mutatjuk meg, hol vannak ennek a kitapintható határai.
Lezárásul az összefoglalás, a zárszó, majd a tudományos apparátus következik.
A szöveges mellekletbe fökent publikälatlan forrässzövegeket välogattam (1-16);
ezek után három adatszerű összeállítás olvasható (17-19).