Page 28 [28]
OCR
26 I. BEVEZETÉS mélyes tudással kapcsolatban. Polányi a tudományos ismeret természetét és annak igazolását vizsgálja, s ennek során jut el olyan kérdések vizsgálatához, amelyek kívül esnek a tudomány területén. Polányi elutasítja a tudományos elfogulatlanság ideálját, egy alternatív tudásideált akar megalapozni, s ennek kifejezésére használja a személyes tudás kifejezést. A személyes tudás nem egyszerűen egy ember vagy egy személy saját tudáskészlete, továbbá nem egyszerűen az a mód, ahogyan egy ember vagy egy személy tudja azt, amit tud. A megismerést ő a megismert dolgok aktív megértésének tekinti, tevékenységnek, amely jártasságot kíván." Vagyis nem elhanyagolható a , megismerő személyes részvétele minden megértési aktusban. Ám ez nem teszi megértésünket szubjektívvé. Valaminek a megértése nem önkényes aktus, nem is passzív tapasztalat, hanem univerzális érvényességre igényt tartó, felelősségteljes cselekvés"."" Polányi a megismerési folyamat leírását a valamiről valamire irányuló figyelem kifejezéseként fogja fel, mégpedig egy alaklélektani háttér előtt, ahol az észlelésben főként a struktúra egésze vezet, és nem annyira a részletek. A személyes elem nem a tudás realitását csorbító hiányosság, az objektivitás kiküszöbölése, ahogy ezt a racionalista-pozitivista felfogás gondolja, hanem a megismerő eleven kapcsolatba kerülése a vizsgált valósággal. A megismerés, különösen a tudományos megismerés hajtóereje az intellektuális szenvedély, ami az ő felfogásában nem pszichológiai, hanem ismeretelméleti kategória. A szubjektivitás Polányi által is felismert veszélyét ő az elkötelezettség fogalmával hidalja át, ami két szinten valósul meg: a normák és értékek mellett, valamint a tudás és az igazság keresése mellett. , Hiszem, hogy a dolog minden kockázata ellenére az a kötelességem, hogy keressem az igazságot, és közöljem eredmenyeimet.”!? Ennek jegyében válik a tudományos kutatás személyes jellegűvé, s a megismerő alany jelenléte a megismerésben a tudást konstituáló elengedhetetlen elemmé. Kutatóként ezt magam is megtapasztaltam, s egyre tudatosabban igyekeztem meg is valósítani. Sok év alatt ezres nagyságrendben készítettem fényképeket. 1985 és 2005 között fekete-fehér és színes filmre, diára, attól kezdve digitálisan. A képek egy része a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára (mai nevén: Archívuma) Fénykép-, illetve Diatárába került. Húsz évvel később a teljes anyagot, beleértve a diákok képeit is, sikerült digitalizáltatni. Mostanra természetesen a csíksomlyói képek szinte beláthatatlan sokasága férhető hozzá a világhálón, ám nem abból az időből, amikor mi dolgoztunk. A fényképezés ugyancsak többfókuszú és többfunkciós tevékenység: hol inkább a dokumentálás, hol egyszerűen a , vizuális jegyzetelés?" kerül előtérbe. A munka során újra meg újra felmerültek a fényképezés - antropológiában megszokott és jól kidolgozott — dilemmái az etikai kérdésektől a felhasználhatóságig. A korábbi megfigyelésekhez hasonlóan hosszabb idő alatt a korábbi képek is új Polanyi 1994. I. k. 11. 18 Uo. 12. 1 Polányi 1994. II. k. 93.
