Page 28 [28]
26 I. BEVEZETÉS
mélyes tudással kapcsolatban. Polányi a tudományos ismeret természetét és annak
igazolását vizsgálja, s ennek során jut el olyan kérdések vizsgálatához, amelyek
kívül esnek a tudomány területén. Polányi elutasítja a tudományos elfogulatlanság
ideálját, egy alternatív tudásideált akar megalapozni, s ennek kifejezésére hasz¬
nálja a személyes tudás kifejezést. A személyes tudás nem egyszerűen egy ember
vagy egy személy saját tudáskészlete, továbbá nem egyszerűen az a mód, ahogyan
egy ember vagy egy személy tudja azt, amit tud. A megismerést ő a megismert
dolgok aktív megértésének tekinti, tevékenységnek, amely jártasságot kíván."
Vagyis nem elhanyagolható a , megismerő személyes részvétele minden megértési
aktusban. Ám ez nem teszi megértésünket szubjektívvé. Valaminek a megértése
nem önkényes aktus, nem is passzív tapasztalat, hanem univerzális érvényességre
igényt tartó, felelősségteljes cselekvés"."" Polányi a megismerési folyamat leírá¬
sát a valamiről valamire irányuló figyelem kifejezéseként fogja fel, mégpedig egy
alaklélektani háttér előtt, ahol az észlelésben főként a struktúra egésze vezet, és
nem annyira a részletek. A személyes elem nem a tudás realitását csorbító hiá¬
nyosság, az objektivitás kiküszöbölése, ahogy ezt a racionalista-pozitivista felfogás
gondolja, hanem a megismerő eleven kapcsolatba kerülése a vizsgált valósággal.
A megismerés, különösen a tudományos megismerés hajtóereje az intellektuális
szenvedély, ami az ő felfogásában nem pszichológiai, hanem ismeretelméleti ka¬
tegória. A szubjektivitás Polányi által is felismert veszélyét ő az elkötelezettség
fogalmával hidalja át, ami két szinten valósul meg: a normák és értékek mellett,
valamint a tudás és az igazság keresése mellett. , Hiszem, hogy a dolog minden
kockázata ellenére az a kötelességem, hogy keressem az igazságot, és közöljem
eredmenyeimet.”!? Ennek jegyében válik a tudományos kutatás személyes jellegűvé,
s a megismerő alany jelenléte a megismerésben a tudást konstituáló elengedhe¬
tetlen elemmé. Kutatóként ezt magam is megtapasztaltam, s egyre tudatosabban
igyekeztem meg is valósítani.
Sok év alatt ezres nagyságrendben készítettem fényképeket. 1985 és 2005 kö¬
zött fekete-fehér és színes filmre, diára, attól kezdve digitálisan. A képek egy része
a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára (mai nevén: Archívuma) Fénykép-, illetve
Diatárába került. Húsz évvel később a teljes anyagot, beleértve a diákok képeit is,
sikerült digitalizáltatni. Mostanra természetesen a csíksomlyói képek szinte belát¬
hatatlan sokasága férhető hozzá a világhálón, ám nem abból az időből, amikor mi
dolgoztunk. A fényképezés ugyancsak többfókuszú és többfunkciós tevékenység:
hol inkább a dokumentálás, hol egyszerűen a , vizuális jegyzetelés?" kerül előtérbe.
A munka során újra meg újra felmerültek a fényképezés - antropológiában meg¬
szokott és jól kidolgozott — dilemmái az etikai kérdésektől a felhasználhatóságig.
A korábbi megfigyelésekhez hasonlóan hosszabb idő alatt a korábbi képek is új
Polanyi 1994. I. k. 11.
18 Uo. 12.
1 Polányi 1994. II. k. 93.