elegyedtem a Szent Péter-templom mellett, megvártam, míg sötétre fordul az idő,
és minden elhaladó kocsiban figyelő embert sejtettem. Késő estére kerültem vissza
a szállásomra, s a baráti marasztalás ellenére még az éjjel hazaindultam. A határon
alaposan átforgattak, keresték a többi magnószalagot és negatívot. Féltem, mi lesz
a beszélgetőtársaimmal, elővesznek-e valakit. Augusztusban tértem vissza a ,tett
helyszínére", és megnyugodhattam, nem esett baja senkinek. Az a félig írt füzet,
az a fénykép- és hanganyag ma is hiányzik.
Mit lehet elmondani a búcsús élményből? Mit az átéltekből frissen, és mit ké¬
sőbb? Mit koptat meg a felejtés, mit érlel meg a kor és a tapasztalat? Mivé válnak
bennünk idők múltán a saját korábbi élményeink, mivé válunk mi magunk, elve¬
gyülve tapasztalatok és élmények halmazában?
Somlyó szent hely annak, aki tud a szentről. Valamit biztosan tudott erről a ti¬
zennégy éves fiú is, aki mint példaképekre nézett a papokra. Valamit megérzett
a szeretet erejéből akkor, amikor az alig pár évvel fiatalabb árvaházi gyerekek
csimpaszkodva mutatták meg a ragaszkodásuk ezer jelét. Eltette magának néhány
ima szövegét, és a , hely szelleme”, mint aszüszemek zamata a mustba, belekeve¬
redett az első, meghatározó Erdély-élménybe. Valamit biztosan tudott a szentről
az a tizennyolc éves fiú is, aki a függetlenségére büszkén naponta új meg új élmé¬
nyekkel, a szabadság utolsó morzsáival telítődött egy szögesdrót mögött töltendő
hosszú év előtt. Meg az is, aki huszonhat évesen, egy héttel az eljegyzése előtt,
Mária arcára nézett fel Csíksomlyón.