Oldal 52 [52]
50 = HAJDU MIKLOS
latos adatok, illetve a vonatkozó bűnügyekkel (csempészet, ittasan elkövetett
bűncselekmények) és külföldi utazásokkal kapcsolatos információk (1); az ita¬
lok otthoni előállításához szükséges alapanyagok (például a malátakészítmé¬
nyek és az élesztő) kereskedelmi és termelési statisztikái (2); szakértői becslé¬
sek, amelyeket leginkább az otthoni főzéshez szükséges berendezéseket árusító
kereskedők és a területen jártas rendőrök, fináncok tehetnek meg (3); végül pe¬
dig a megfigyeléseken (4) és a kérdőíveken, illetve interjúkon alapuló adatgyűj¬
tések (5) segíthetik a kutatókat" (Österberg 2000). A két utóbbi, az empirikus
szociológia eszköztárára alapuló adatfelvételeknek jelentős hagyománya van
az országban, a tapasztalatok szerint azonban - hasonlóan a többi adatforrás¬
hoz, ideértve a hivatalos alkoholforgalmi statisztikákat is — csak a jelenség egy
bizonyos szeletéről gyűjthetők kellő érvényességű és megbízhatóságú informá¬
ciók. Például az interjús vizsgálatok során leginkább az olyan törvényes és jel¬
legzetes alkoholkészítési és -fogyasztási szokásokról lehet adatot felvenni, mint
az otthoni sör- és borkészítés vagy a külföldi alkoholvásárlás, míg az olyan
helyettesítő termékek fogyasztásával kapcsolatban, mint az alkoholtartalmú
gyógyszerek vagy kozmetikumok, leginkább a legsúlyosabb alkoholistákkal
foglalkozó szociális szakemberek tudnak információt nyújtani.
Azon országok tapasztalatai is lényegesek, ahol bizonyos közkedvelt italok¬
ra, például a borra, nem rakódik adó. Spanyolország is ebbe a körbe tartozik,
ahol az adóhatóság legális szeszforgalomra vonatkozó adatai nem vonatkoznak
a borfogyasztásra. E termékkategóriával kapcsolatban egy hivatalos, azonban
önbevallásos adatfelvétel során gyűjtött információk állnak csak a kutatók ren¬
delkezésére (Sordo és mtsai, 2016), szemben más országok gyakorlatával. Ezek
az adatok pedig a gyűjtés módszertanából fakadóan vélhetően a tényleges bor¬
fogyasztást alulról közelítik. Természetesen e torzítás kiigazítására is tehetők
erőfeszítések, például a bor kínálatára vonatkozó adatok figyelembevételével.
Egységes gyakorlat tehát a nem regisztrált alkoholfogyasztás mérését te¬
kintve aligha alakulhatott ki, igaz, olyan nemzetközi szervezetek, mint pél¬
dául a WHO, igyekeznek nemzetközileg összehasonlítható adatokat előállí¬
tani a kérdéskörrel kapcsolatban. Az egyes országok, illetve kutatócsoportok
azonban jellemzően alkalmi méréseket végeznek, különböző módszereket
követve, amelyek változatos becslésekre vezetnek, ráadásul gyakran csak a
problémakör egy-egy szeletét érintik (például a hivatalosan nem szeszes ital¬
ként kezelt, de alkoholt mégis tartalmazó italok, a nem emberi fogyasztás¬
ra készített alkoholtartalmú termékek, az otthon készített vagy csempészett
4 A becslések szerint Finnországban I4 és 24 százalék között mozgott (növekvő tendenciát
mutatva) a nem regisztrált szeszes italok aránya az összes alkoholfogyasztáson belül az
elfogyasztott tiszta alkohol mennyiségét figyelembe véve 1990 és 1998 között.