Oldal 51 [51]
3. ANEM REGISZTRALT ALKOHOLFOGYASZTAS BECSLESEINEK PROBLEMAI = 49
lan forrásokból származó italok forgalma. Erre például az otthoni szeszf6zés¬
hez szükséges termékek - a főzéskor, lepárláskor használt berendezések és az
olyan alapanyagok, mint a cukor és a szőlő, esetleg maláta — eladasi statiszti¬
káiból lehet következtetni, miközben a kérdőíves adatfelvételek kevésbé alkal¬
masak a hasonló tendenciák kimutatására - a társadalomkutatók a leginkább
érintett csoportokat csak kevéssé érik el, az alkoholfogyasztók pedig, hogy
hajlamosak a válaszaikat a társadalmi elvárásokhoz igazítani a valóság he¬
lyett, illetve gyakran nem is tudnak pontosan beszámolni az általuk fogyasz¬
tott alkohol-mennyiségről.
Azon országok példái is tanulságosak lehetnek a nem regisztrált alkoholos
italok fogyasztásával kapcsolatos becsléseket tekintve, ahol egyébként azok
jelentősége marginális. Hollandiában például szakértői becslések szerint e
termékek az alkoholfogyasztás legfeljebb mindössze 3-5 százalékát teszik ki,
vagyis a hivatalos értékesítési statisztikák nagyjából a valós helyzetet közelí¬
tik (Lemmens, 2000). Minderre jórészt az ország sok szempontból különle¬
ges helyzete alapján lehet következtetni az empirikus megfigyelések helyett: a
magas népsűrűség miatt a nagyüzemi illegális szeszfőzéssel való lebukás koc¬
kázata magas, illetve a házi alkoholkészítés lehetőségei meglehetősen korláto¬
zottak (1), az illegális úton előállított termékeket jobban megéri átcsempészni
például Belgiumba (2), miközben a legális módon előállított alkoholos italok
mennyisége az 1980-as és az 1990-es évek között megduplázódott az ország¬
ban, a fogyasztási kedv ugyanakkor mérséklődött (3), és vélhetően a külföldön
megvásárolt italok behozatala sem lehet jelentős mértékű, a környező nyu¬
gat-európai országokhoz képest ugyanis nem tekinthetők magasnak a helyi
adóterhek (4).
Érdemes továbbá az alkoholfogyasztás szempontjából különleges helyzet¬
ben lévő skandináv országok példáit is figyelembe venni, ahol hagyományo¬
san jelentős adóterhek rakódnak a szeszes italok árára, illetve — Dániát kivéve
- azok beszerzési lehetőségei is az állam által erősen korlátozottak. A skandi¬
náv államokban az európai közös piacra történő belépéssel a kemény belföldi
szabályozás viszonylag könnyen és kockázatmentesen vált megkerülhetővé
a külföldről legális módon megvásárolt és onnan behozott szeszes italok fo¬
gyasztásával (Nordlund-Österberg, 2000). A nem regisztrált szeszesital-for¬
galom megfigyelése Észak-Európában a szigorú szabályok betartatása mellett
a piaci folyamatok megértése és az utóbbi időszakban az alkoholfogyasztással
kapcsolatos attitűd megváltozása miatt is fontos.
Finnország esetében például öt alapvető adatforrásra érdemes támaszkod¬
ni a nem regisztrált alkoholfogyasztás vizsgálatakor: a jelenséghez kapcsolódó
hivatalos statisztikák, mint például a leggyengébb sörök előállításával kapcso¬