Oldal 32 [32]
30 = ELEKES ZSUZSANNA - BENCSIK NORA
koholtartalma, viszont sokszor elmaradhatott a házilag előállított tömény ital
alkoholtartalmától. A 90-es évek közepétől a számítás 100%-os szeszben törtent
italfajtánként a következő alkoholtartalmakkal számolva: párlatok (bor, rum,
gyümölcsszesz, vodka, pálinka) 4096, whisky, gin: 3596, likőrök: 3096. A WHO a
tömeny italoknäl alacsonyabb alkoholtartalommal kalkuläl: a pärlatoknäl 40%,
az egyéb tömény italoknál pedig 3096 a számításba vett alkoholtartalom. A sör
számításba vett alkoholtartalmát a KSH többször módosította az idők során:
1991-ig 3,5% alkoholtartalommal szämoltak, 1992 és 1995 között 3,5-4,6%-kal,
1996-töl pedig ätlagosan 5% alkoholtartalmat vettek figyelembe az összes al¬
kohol kiszämitäsakor. A WHO jelenleg a sört szinten 5% alkoholtartalommal
veszi figyelembe az összes, tiszta szeszre számolt alkoholfogyasztásnál.
2.1.2. Az adatok megbízhatósága
Amint azt már korábban írtuk, a fogyasztásra vonatkozó makrostatisztikai
adatok nem tartalmazzák a hazai turisták külföldi fogyasztását, a magánim¬
portot, a számba nem vehető forrásból származó alkalmi értékesítéseket és
a nem bejelentett házi készítésű alkoholt, azaz a nem regisztrált fogyasztást.
Ez Magyarországon elsősorban a nem legális házi szeszfőzésből és a feke¬
tepiacon beszerzett mennyiségből adódik.
A WHO 1999. évi kiadványa szerint Magyarországon 1995-ben 2,5 literre
volt becsülhető a 15 évesnél idősebb népesség egy főre jutó nem regisztrált fo¬
gyasztása (Global Status, 1999: 18), a 2004. évi kiadvány pedig 4 literre becsüli
az egy főre jutó nem regisztrált fogyasztást (Global Status, 2004: 16). A 2016¬
ra vonatkozó becslés szerint 1,5 liter volt a 15 évesnél idősebb népesség egy
főre jutó nem regisztrált fogyasztása tiszta szeszben számolva. Bár a becslések
módjáról egyik kiadvány sem közöl részletes információt, az mindenképpen
valószínűsíthető, hogy az eladási adatokban megmutatkozó változásokat je¬
lentősen módosítaná, ha megbízható becslésekkel rendelkeznénk a nem regiszt¬
rált fogyasztás mértékéről. Különösen két olyan időszak volt az elmúlt 70 év¬
ben, amikor bár konkrét tényekkel nem megalapozva, a szakmai közvélemény
különös fenntartással fogadta a hivatalos adatközléseket. Egyik ilyen időszak
a rendszerváltás körüli évek voltak, amikor a töményszesz-fogyasztás hiva¬
talos statisztikákban megmutatkozó jelentős csökkenésének okát a környező
országokból származó megnövekedett feketekereskedelemben látták. Azaz a
hivatalos kereskedelmi forgalomban megmutatkozó csökkenést a megnöve¬
kedett olcsóbb, csempészetből származó fogyasztással magyarázták. A másik
ilyen időszak az elmúlt 10 év, amikor újra megnőtt az adatok megbízhatósá¬