Oldal 199 [199]
OCR
indult, Gironde-ban éppúgy, mint az ország más tájain. 1828-ban, L. Bézout, Vízi és szárazföldi utazások Gironde és Lot-et-Garonne megyében című munkájában arról ír, hogy c Langon élete egészen felélénkül a piacnapokon, s intenzív kereskedést folytatnak itt az árusok : legfontosabb árucikkek a fa és a fehérbor 5. Ebben a Sauternes-től alig néhány kilométerre található kisvárosban 1848 és 1906 között az évi vásárok száma 11-ről 22-re nőtt. Márpedig ezen vásárok vonzáskörzete esetenként nagyon kiterjedt is lehet. Gironde megyében La Réole, Bazas és Langon vásárait Bordeaux-ból, sőt nem ritkán egyenesen Párizsból érkezők is látogatják, az itt kínált termékek — például a bor — voltaképpen országos figyelemre is szert tehetnek. E kisvárosokban néhány vállalkozás arra specializálódik, hogy feldolgozzák a helyben készült borokat, eddig elérhetetlen piacokat megcélozva ily módon. Ialán a leghíresebb példa erre a Sauternes határában (Podensac-ban) épült, 1872 óta működő likőrgyár, amelyet Paul és Raymond Lillet alapítottak. Itt készül, 1887 óta, x amikor is a filoxéra lecsengése után új életre kapott a bortermelés » a KinaLillet néven forgalmazott likőr. Márpedig ennek a kininalapú aperitifnek az eredetiségét az alapjául szolgáló borok adják, jelesül azok a sauternes-iek, amelyeket ökrökkel vagy lovakkal húzott szekerek egész sorával szállítottak az üzembe. Más likőrgyárosok és pálinkafőzők szívesen vásároltak (ha nem is ipari mennyiségben) a helyi borokból, különösen a kevésbé jó minőségűekből és különösen azokban az években, amikor a termés túlzottan is bőséges volt. Végül: a fogadók, kimérések, kávéházak és éttermek is kínáltak helyi borokat, amelyeket így helyi vendégeik és az arra járó utazók egyaránt szívesen fogyasztottak. A borok hírnevének megalapozásához és terjesztéséhez így hatékonyan hozzájáruló intézmények ismét csak a környék kisvárosaiban (és nem falvaiban) voltak találhatók. Végkövetkeztetések Sauternais vidékén — hasonlóan más vidékekhez - a kisvárosok, úgy mint Preignac, Barsac és Langon, látványosan különböznek a kizárólag mezőgazdasági jelleget felmutatni képes falvaktól és mezővárosoktól (Sauternes, Bommes és Fargues). Persze a kisvárosokban is szép számmal élnek mezőgazdasági termelők, ám öszszességében mégis figyelemre méltó szocio-professzionális sokszínűség jellemzi ezeket az építészetileg is egyre városiasabb jelleget öltő helységeket. Az urbanizálódás folyamata nem szakítja ugyanakkor el a kisvárosok szőlőkultúrával, valamint a bortermeléssel fenntartott kapcsolatát. Az itt működő kovácsok, patkolókovácsok, bognárok és kádárok napi kapcsolatban állnak a környékbéli szőlészekkel és borászokkal, akik a vasárusoknál és fűszereseknél bonyolítják le beszerzéseiket. A mezőgazdasági társaságok székhelyét, illetve a szakmai rendezvények és képzett megyei szakemberek nyújtotta oktatás helyszínét szintén a kisvárosokban talál197
