Page 179 [179]
mata című munkájából is kiderül. A borospincéknek szentelt kutatásunk egyfelől
az édes borok iránti kereslet kronológiai vizsgálatát adja, másfelől pedig bizonyos
társadalomtörténeti tendenciákra is rá kíván mutatni.
A párizsi pincékben találunk tehát Franciaországban készült édes és desszert¬
borokat, ibériai borokat, ezenkívül két kivételes hírnévnek örvendő és ennek meg¬
felelően igen drága bort is : tokajit és Constance-t (dél-afrikai bor). Ritkán görög
és itáliai borokkal is találkozhatunk a hagyatéki jegyzékekben.
Ami igazán meglepő lehet, az nem más mint a francia borok viszonylag rit¬
ka előfordulása: a 19. századot megelőzően például igen ritkán találkozunk
sauternes-i borral a párizsi pincékben, s az 1800-as években is csak lassan és fo¬
kozatosan tűnik fel a jegyzékekben. Könnyen juthatunk arra a következtetésre,
hogy a Második Császárság bukásáig a x népi s (alsó néposztályokhoz tartozó)
rétegek egyáltalán nem fogyasztottak sauternes-i bort, hiszen a borkereskedők
jegyzékeiben sem találunk belőle — viszont az előkelő éttermek pincéiben és főne¬
mesek asztalán annál inkább. 1782-ben Nivernais hercege összesen 360 butéliával
rendelkezik az 1770-es évjáratú sauternes-iből; 1793-ban Penthiévre hercegének
325 butéliája van. Néhány évtizeddel később, 1821-ben a Gautier étterem igen
drâgän — a szirakuzai borral és a tokajival egy áron: 4 frankért — kínálja vendége¬
inek a sauternes-i bort. Ez persze inkább kivétel, mint szabály, hiszen a Második
Császárság bukásáig a sauternes-i borok ára alacsonyabb, mint a nagy bordeaux-i
boroké. A juranconin kívül más Délnyugat-Franciaországból származó édes vagy
desszertbor igen ritkán tűnik fel a párizsi pincékben. Ezen a pályán sokkal sikere¬
sebbnek tűnnek a frontignani, luneli vagy éppen roussilloni borok.
Ami azt illeti, ebben az időszakban az ibériai édes, desszert, és likőrborok ural¬
ják a piacot, még akkor is, ha mennyiségileg nem érik el a vörösborok szintjét.
Már régóta ismeri és kedveli az ibériai borokat a párizsi közönség. Alá kell persze
húznunk, hogy európai jelenségről van szó, hiszen a londoni vagy éppen amszter¬
dami piacon szintén az alicantei borok dominálnak. 1698-ban az angol utazónak,
Listernek is az ibériai borok erős párizsi jelenléte tűnik fel.
Nem pontosan ugyanaz a helyzet a borospincékben, amelyek egyébként — né¬
mileg meglepő módon -— csak a 18. században kezdenek megszaporodni. Azt sem
szabad elfelejtenünk, hogy ebben a korban kezd elterjedni a borok üvegben való
tárolásának gyakorlata. Az első említése egy francia pincében tárolt ibériai bor¬
nak csak 1709-ből származik. Issy kastélyáról van szó, amely Francois Louis de
Bourbon, Conti hercegének a birtokában volt: fél hordónyi és 288 üvegnyi spanyol
borról, továbbá 10 butélia alicanteiről hallunk a feljegyzésben. A későbbiekben a
főnemesek és más előkelők nagy érdeklődést mutatnak az ibériai borok iránt, oly¬
annyira, hogy ezek jelenléte a francia pincékben már nem kivételként, inkább sza¬
bályként értelmezendő. Gondoljunk csak Turgot-ra, akinek hagyatéka 1781-ben
96 butélia madeirait, 150 üvegnyi Rotát, 212 üveg Pacaret-t, 225 üveg Carafons de
Jerez-t, 210 butélia malagait és 152 üvegnyi Kanári-szigetekről származó bort tar¬
talmaz. Az 1740-es éveket követően már kevésbé előkelő vagy magas rangú polgá¬
177