Page 415 [415]
fentebb: a fejezet kapcsolódik az aszúbor készítéséről szóló 27. fejezethez. Az 56. fe¬
jezetben kifejti, hogy nem szabad követni azok példáját, akik kifőzéssel, lepárlással
rosszabb minőségű borokat készítenek, és mesterséges beavatkozással növelik a bor
édességét vagy pezsgését. Az 57. fejezetben pedig azt szorgalmazza, hogy enyhítse¬
nek azokon a törvényeken, amelyek tiltják a nem birtokosok jogát aszúszőlő vásár¬
lására, és akadályozzák, hogy az idegenek szabadon kereskedjenek a borral. Szirmay
konkrétan csak az 1729-es törvényt említi meg a nem birtokosokra vonatkozóan, de
a háttérben ott van az az 1737-es és később sokszor elővett törvény is, amely nagy¬
részt eltiltja az idegeneket a tokaji borral való kereskedelemtől.25 Szerzőnk a saját
tapasztalatára hivatkozik, miszerint mindenki jól járt II. József (1780—90) idején,
amikor szabadabb volt a kereskedés
A probléma hátterében az a 18. század végére elterjedt vélemény áll, hogy a ma¬
gyarok nemigen alkalmasak a kereskedésre," így viszont az idegenek fölözik le
a tokaji borból származó haszon nagy részét. Szirmay az utóbbival láthatóan nem ért
egyet, az előbbivel viszont igen, így fogalmazza meg: ,az idegenek természetüktől
fogva könnyebben rávehetők, mint mi, hogy kereskedelmi társaságot alakítsanak."
Kik ezek az idegenek? A magyarok és lengyelek részvétele a borkereskedelemben
valóban egyre csökkent a 18. században, viszont számos más nemzetiség foglalko¬
zott vele: németek, görögök, ruszinok (ők inkább csempészként), rácok, örmények
és zsidók." A 18. század végére a zsidók váltak dominánssá; az ő kereskedelmi
tevékenységüket számos törvénnyel, rendelettel igyekeztek szabályozni 1790-től, és
gyakran egymásnak is ellentmondtak e rendelkezések, így a zsidók helyzete elég bi¬
zonytalan volt a korszakban. Szirmay azonban nem biztos, hogy pont rájuk gondol,
amikor az idegenek szabad kereskedelmét támogatja. Az 58., utolsó fejezet utolsó
mondatának pontos jelentése kétséges. Az eredeti így hangzik: , Judaei certe propter
innatas iisdem fraudes, et a montanis Civitatibus arcentur, et Creditum Nationis
conditae praemissae legis fuit ratio...”; egy lehetséges forditasa pedig ez: ,Az bizo¬
nyos, hogy a zsidókat velük született csalárdságuk miatt távol tartják (vagy: tartják
távol) a hegyaljai városok is, és hogy az említett törvényt? a nemzetünk hitelessége
miatt és érdekében hozták." Nehezen értelmezhetjük másként a mondatot, mint
hogy a zsidók , veleszületett csalárdságát" (innafae fraudes) mint elterjedt nézetet
Szirmay is magáévá teszi, legalábbis e művében. Jellemző, hogy ez a kis zárófejezet
még nem volt benne az „anyamüben”, a Zemplen helyrajzi-politikai ismerteteseben.
A korábbi fejezetekhez nem szervesen illeszkedő és mai szemmel nézve igen problé¬
más megállapítást tartalmazó fejezet talán éppen azoknak az — idegenek kereskedé¬
sét mégsem annyira pártoló — nemes uraknak, tanácsosoknak a megnyerése végett
kerülhetett a mű végére, akiket meg is nevez a második mondatban a , haza atyái"
kifejezéssel (patres patriae).
265 Barassa 1991, 567-568.
266 Thid. 569.
67 Lasd részletesen ibid. 569-619.
268 Itt egy zsidókat korlátozó törvényről van szó, valószínűleg az 1791-esről: lásd a fordítás jegyzetét.
413