Oldal 413 [413]
Koniglich allergnadigst privilegierte Anzeigen aus sämtlichen kaiserlichen königlichen
Erbländern cimüt, ugyanis annak éppen 1773-as számában számos vitairat található
a növényi arany kérdésében (Weszprémitől is).2!
Végül a szerző saját tapasztalatával támasztja alá kritikáját: ,a Keresztúry-féle
Epbemerides Vindobonensesben közzé tettük, hogy a mádi szőlőnkben 1779-ben ta¬
láltunk egy ilyen, kidomborodó aranyszemcséktől feltűnő szőlőfürtöt"; ez eljutott az
uralkodóhoz (Mária Teréziához), akinek parancsára a bécsi egyetemen megvizsgál¬
ták, és rájöttek, ,hogy ezek bizonyos rovarok petéi, és 1780-ban az Ephemerides 87.
számának függelékében, az 526-ik lapon közzé is tették." Igaz lehet a szőlőfürt meg¬
találásáról és elküldéséről szóló történet, bár átvizsgálva az említett Ephemeridesnek
azokat a részeit, amelyek szóba kerülhetnek, nem találtam meg az állítólag közzétett
cikket; az ügy még további kutatást igényel, mivel lehetséges, hogy Szirmay megint
elrontotta a hivatkozást. Az udvar felől érkező , válasz" viszont valóban szerepel az
Ephemerides 1780. évi 87. számában (ez az október 31-i szám) az 526—527. oldalon.
Érdekes módon egy vershez kapcsolódik: Franciscus Sebastianovich Magyaror¬
szág termékenységét dicsérő versében, a TDisza leírásában arról van szó, hogy Liber
(Bacchus, a bor istene) révén ,arany magvak" (aurea grana) is teremnek a szőlőkben,
és ehhez az aurea grandhoz kapcsolódik egy lábjegyzet, miszerint: , Ezt költőileg [kell
érteni]. Ugyanis az ez évben végzett kísérletek azt mutatják, hogy a sárga magvak,
amelyek a tokaji szőlőfürtökhöz tartoznak, semmiképpen nem aranyból vannak, ha¬
nem csupán bizonyos rovarok petéi."22
Mindent összevéve érdekes Szirmay összefoglalása a hamis vélekedésekről a 32—33.
fejezetben, jól tükrözi a tudományos vita izgalmát és tétjét, de magába az összefog¬
lalásba is vegyül egy csipetnyi hamisság. Nem kell elvárnunk egy eredetileg Zemplén
megyét, illetve Hegyalját leíró szerzőtől, hogy elmélyedjen a szerteágazó vitában, és
azt is láttuk fentebb, hogy a közvetítő forrásokra vonatkozó tudományos elvárások
még nemigen alakultak ki a 18. századra. Mégis, az összeállításból úgy tűnhet a naiv
olvasónak, hogy a szerzö Weszpremiböl, illetve a Miscellanedböl indult ugyan ki (eze¬
ket valamilyen formában megnevezi), de nagyrészt ismeri, olvasta, és önállóan foglal¬
ja össze az általa említett, vitához kapcsolódó szövegeket. Valójában a beszámolókról
szóló összefoglaló mondatok nagyrészt szinte szó szerinti átvételek Weszprémitől,
illetve a Miscellaneából is, és ezekhez tett hozzá néhány (nem mindig ellenőrizhető)
általa olvasott forrást, illetve saját tapasztalatot. Ettől persze még olvashatta bármely
eredeti szöveget Szirmay, de ezt a komolyabb utánajárást a részéről egyáltalán nem
támasztja alá a fenti vizsgálat. (A pongyola, hibás hivatkozások aránya is érthetően
megnőtt a többszörös közvetítés eredményeképp: egy-egy hivatkozás vagy eredeti¬
leg is hibás volt, vagy Szirmay vette át rosszul, vagy útközben lefelejtődtek valahol.)
261. Kaiserlich Königlich. . . 3 (1773), 78-90, 401—404. A folyóiratszámra BALAssA (1991, 430) hívja fel a figyelmet.
262 Pampinea hic se etiam Liber protrudit ab ulmo, / Aurea grana" ferens, ut pressis vasa coronet / Nectaribus,
simul immiscens Albumgue, Nigrumgue / Fundit opes Mortalibus et sua dona propinat." A csillaghoz
tartozó lábjegyzet: , Poetice hoc. Nam ex experimentis hoc ipso anno factis constat, grana flava, guae uvis
Tockainis adhaerent, nequaquam aurum, ovula tantummodo certorum insectorum esse.”
411